Nadezha élete lehangoló. Angoltanárnő, akinek az egyik diákja lop, anyuka és feleség, akinek a férje ex-alkoholista, és felél minden pénzt. Nincs könnyű helyzete sem a munkahelyén, sem az otthonában. Nem mindennapi leckét kap az élettől, s ha végignézzük a filmet, mi is tanulhatunk belőle.
Nadezhda nem adja fel, hogy kiderítse, osztályának melyik diákja lopta meg társát. Reméli, hogy rá tudja venni az illetőt, hogy önszántából jelentkezzen. Bár türelmesen vár, a tettes nem akarja felfedni kilétét.
Nem úgy a behajtók, akik közlik vele, hogy mivel nem fizették tartozásaikat, kénytelenek elárverezni a lakást. Nadezhda nem érti, ez hogyan történhetett, mivel ő minden hónapban tisztességesen fizetett. Vagyis csak azt hitte, mivel a férje kocsijának karbantartására költötte el titokban a pénzt. A tanárnőnek egyedül kell kitalálnia, hogyan tudna pénzt szerezni három nap alatt, hogy ne adják el családja feje felől a lakást. A reménytelen helyzetben még apjára sem számíthat, akitől anyja halála után teljesen elhidegült.
Lehangoló, borongós hangulatú a film, ahogy Nadezda helyzete is. A műben végigkövethetjük, meddig képes elmenni a nő, hogy pénzhez jusson. A mozi legnagyobb előnye, hogy noha a főszereplő helyzete – némi túlzással – teljesen hétköznapinak mondható, sikerült izgalmassá, feszültté tenni az eseményeket. Egyetlen hibája mégis maga Nadezhda, pontosabban a személyisége, hiszen az arcán érzelem aligha látszott a másfél óra alatt. Pedig rengeteg zárt ajtón kopogtat, már-már hihetetlennek tűnő egykedvűséggel.
A lecke 2014-ben a Nemzetközi Filmfesztiválon Szófiában négy díjat is bezsebelt, köztük a közönségdíjat is. Érdemes végignézni, hiszen csupán az utolsó percben derül ki, mi is az a lecke, amit Nadezhda megtanult, nem is akármilyen áron.
Számunkra sem lesz tanulság nélküli.