Fák jú, Tanár úr! 3. - mindenidők legnagyobb ,,FÁKK"-ja - Socfest

Fák jú, Tanár úr! 3. – Minden idők legnagyobb „FÁKK-ja” – filmkritika

Olvasási idő: 2 perc

Augusztus 23-án megérkezik a magyar mozikba is a Fák jú, Tanár úr! harmadik része, amely nem várt fordulatoktól, új és már bejáratott poénoktól hangos. 120 perc garantált szórakozás.

A Fák jú, Tanár úr! egy (fiataloknak) szóló vígjáték, ami egy német suliról és diákjairól szól. Aki látta az első két részt, az megszokhatta a színvonalat, a stílust és a témákat, amelyeket feldolgoz.

Az alaptörténet jó, nagyjából ott folytatja, ahol abbahagyták a második részben, és a zárás felé halad, mivel ez a befejező rész. Ám mégis, egy meglepő fordulattal kezdődik, miszerint Zeki Müllerrel, a tanár úrral szakított korábbi szereleme, Lisi Schnabelstedt – aki szintén a Goethe suliban tanított. Müller elindult a lecsúszás felé, exének húga főz rá, míg az iskolai teendőket elhanyagolja. A diákjai tizenegyedikesek, vagyis pályaválasztás előtt állnak, azonban a szakmákért, amiket a pályaválasztó program választott számukra, egyáltalán nem lelkesednek, sőt. Minden erejükkel azon vannak, hogy megkeserítsék Müller napjait, mondván felesleges tanulniuk, ha úgyis valami unalmas és értelmetlen munka jut nekik. Azonban a mindig tettre kész igazgató egy kemény feladat elé állítja a jó népet: át kell menniük egy érettségi előtti teszten. Csak akkor mehetnek érettségire, ha ez sikerül, Müllert pedig azzal szorítja sarokba, hogy feljelenti őt, mivel nem igazi tanár. Zeki ezután mindent megtesz, hogy motivációt találjon a kis zűrös csapatnak, ami finoman szólva sem megy simán. A film fő kérdését Chantal fogalmazza meg: „Ha otthon sem hisznek bennünk, végül pedig már az iskolában sem, akkor mi lesz velünk? Olyan érzés, mintha az orrom előtt csapnák be a jövőm kapuját.”

Figyelmet kap a hátrányos helyzetű diákok tanítása, az otthoni körülmények miatt elkallódott gyerekek sorsa, de nem durván nyomulós módon. A film egyik újdonsága az volt, hogy fény derült Müller múltjára is, vagyis hogy miért tért rossz útra. Természetesen ő is kirekesztett gyerek volt még jó néhány problémával, amit nem részletezek. Tehát a film ezeket az amúgy komoly témákat nagyon jól dolgozza fel a humorral, a direkt eltúlzott szituációkkal és jellemvonásokkal. Elyas M’Barek (Zeki Müller) nagyon jól alakítja a figuráját. A laza, látszólag mindent figyelmen kívül hagyó érzéketlen ál-tanárt. Pontosan ezekért a tulajdonságaiért szeretik meg a diákjai, és ezáltal a nézők is. A komoly téma ezzel a laza alkattal párhuzamba hozva teljesen jól adagolható a filmvásznon amellett, hogy a nők fele valószínűleg odáig van a főszereplő férfiért.

Trágárságok nincsenek nagyon a filmben, eltekintve a néha Müller szájából előbukkanó „Fuck”-okat. Ami egyes nézőket zavarhat, az a bizonyos jelenetekben megjelenő igénytelenség. Ez cselekedet és beszéd formájában ugyanúgy megnyilvánul. De mivel bele lehet feledkezni a történetbe, minden második percben történik valami vicces, nem zavaró. Úgy gondolom, ennyi belefér.

A szinkronhangokról is szót kell ejtenünk, hiszen több nagyágyú is vállalta a német karakterek magyar hangjának megformálását. Szabó Máté, Csifó Dorina, Balsai Móni (ebben a részben csak egy mondat; korábban ő volt Lisi Schnabelstedt hangja), Kovács Nóra, Czető Roland, Csuha Bori, Hamvas Dániel. Közülük ki kell emelnem Szabó Mátét (Zeki Müller), Czető Rolandot (Danger) és Csifó Dorinát (Chantal). Nélkülük nem lenne teljes a film, tökéletes alakítást nyújtanak a karakterükhöz hűen. Már azért megéri megnézni a filmet, hogy őket meghallgassuk.

Ma már egyre kevesebb igazán jó vígjáték születik, a legtöbbet pedig behálózza a folyamatos káromkodás. Ennél a filmnél kicsit félre kell tenni a gátlásokat, és csak együtt nevetni a szereplőkkel. Én ajánlom mindenkinek, aki csak egy kicsit is ki akar zökkenni a napi rutinból és nevetni, nevetni, nevetni. Mert ezt ígéri a Fák jú, Tanár úr! 3. Egy tökéletes, abszolút nyári estés laza mozi.