Már Dévényi Tibi bácsi is megmondta, divat a retró. Szerinte fontos, hogy a ’70-es ’80-as évek igazán táncolható zenéivel találkozzon először az ifjúság. Akit így vagy úgy, de megfog a kor szelleme, de nem akar hosszas órákat eltölteni könyvtárakban, vagy az internet böngészésével, sokat segíthet Papp Gábor Zsigmond retrósorozata. Ennek legújabb epizódja a Magyar Retró második része.
1998-ban készült el az első Retró-mozi, ami a még kellően szocialista budapesti életet mutatta be. A propaganda filmekből összeállított gyűjtemény olyan sikeres lett, hogy hamarosan követte őt a Budapest Retró második része, majd a magyar tenger életét bemutató Balaton Retró, végül az immár kétrészessé vált Magyar Retró.
Elgondolkodtam, hogy mitől is lehet olyan izgalmas egy-egy ilyen összeállítás. Talán azért, mert azok a filmek egyszerűen bájosak? Még ha olykor komoly politikai és/vagy társadalmi mondanivalót is bújtattak beléjük, képesek azt úgy átadni, hogy az embernek a tényleges üzenet jut róla eszébe a legkevésbé (mint az egy képkockás reklámok, amelyek a tudatalattira hatnak).
De lehet, hogy csupán a kor finomsága fogja meg a nézőt. Lássuk be, hogy egy egészen más korban születtek azok a filmek. Kevésbé rohantak az emberek, szerették, amijük volt és bár olykor álmodoztak, képesek voltak elfogadni az aktuális állapotot, így nyugodtabbaknak tűnnek. Legalábbis a filmeken mindenképp, de végtére is, valahogy számomra ezek a filmek egy sokkal nyugodtabb világot sugallnak, ami olykor szimpatikus tud(na) lenni.
Néha az egyszerűségen van a hangsúly: “akik gyors kalandra törekednek, előbb-utóbb nemi betegséget szereznek.” Így hangzott egy felhívás. Nincs ellenszer, nincs apelláta, aki kalandozik, az megbánja.
Végül: az ember kíváncsi természetű, és egyszerűen érdekli, hogyan éltek a szülei – vagy saját magának nyújt némi nosztalgikus élményt ezekkel a filmekkel.
Eleinte furcsa volt, hogy Magyar Retró második részében a vidéki nagyvárosok mellett nincs szó a fővárosunkról, majd leesett, hogy arról már két epizód született. A vidéki életről szóló rész viszont teljesen kiegészítette az első részben már felvetett munkás fonalat, ugyanakkor fiatalként sokkal érdekesebb volt számomra a fiatalságról szóló rész.
A filmnek majdnem a fele az ifjúságé. Láthattunk rettegettnek tűnő bandába tömörülő kamaszokat, akik egyszerűen bájosak, amint végigsorolják, miket szoktak csinálni. Komolyan elgondolkodtam, hogy a mai, hozzájuk hasonló gyerekeknek mi a délutáni programjuk, és tényleg elszomorodtam.
A tinédzserkorról szóló jelenetek inkább viccesek voltak. Persze nem klubokba és pubokba jártak, hanem a helyi “kultúrba”, de a végeredmény ugyanaz volt. Ittak, dohányoztak, táncoltak és olykor vitatkoztak, mintha csak magunkat láttam volna, bár tény, hogy – nyilván a film miatt is, de – sokkal választékosabban tudtak beszólni a másiknak, mint manapság. Egyedül talán a nyári programok megfelelő bemutatását hiányoltam: egy úttörőtábor, egy építőtábor vagy akár a ’76-ban indult EFOTT is érdekes lehetett volna.
Összességében szeretem az ilyen jellegű filmeket, de inkább a UPC videótárban nézem meg őket – ahol szintén elérhetők -, mint, hogy moziba menjek miattuk.
A filmet az ADS Service forgalmazza. Jelenleg moziban látható, de néhány hónapon belül elérhetővé válik DVD-n is.