Cartographia – Budai Kilátók

Nagyon szép, őszi túra a Budai Kilátók, minden évben más és más az erdő ilyenkor, október elején. Mi harmadik alkalommal vettünk részt ezen a teljesítménytúrán, ami (meglepő módon) a Cartographia Kupa, valamint a Budapest Kupa része is volt.

tte_zaszloA Tipográfia TE rendezi már sok éve a Cartographia-Budai Kilátók túrát. Alapvetően két féle van belőle, egy sima kilátók és egy extra. Utóbbi annyiban különbözik, hogy kihagyja a Vöröspocsolyás-hát pontot, ellenben a Budakeszi Vadaspark-ot és a katona sírokat egyéni tájolással meg kell közelíteni. Az útvonal nagyon egyszerű: Normafáról indul és Nagykovácsiba érkezik. Nagyjából 23 km-es táv, de azt azért nem mondanám, hogy könnyű, hiszen a kilátókhoz fel és le kell mászni, de persze megéri a fáradtságot.

CAM00850Elsőként a közeli János-hegy tetejére kellett átsétálni. Most akkora köd volt, hogy ugyan a libegő bejáratától látni lehet az Erzsébet kilátót, de mintha valaki ellopta volna…vagy mégse? A lépcsős, földes, meredek oldalon egyre feljebb érve megláttuk, hogy hál’ Istennek ott van, és még a nap is süti. Szemet gyönyörködtető látvány volt, ahogy az erdő felett futott a pára – igaz, telefonnal fotóztam panorámát, de egész jól visszaadja a képet. A következő pontunk Szépjuhászné-n keresztül a Nagy-Hárshegyi Kaán Károly kilátóhoz vezetett, szintén köddel, nulla kilátással. Ezután át a Kis-Hárshegyre, a Makovecz Imre kilátóhoz (itt már napsütésben gyalogoltunk), majd fel a Fekete-fejre. Egész jól lehetett látni, hogy mekkora pára ült a városon. Irány a Vöröspocsolyás-hát, amely kedvelt helye a vaddisznóknak. A fák töve mindig csak egy bizonyos magasságig vörös, általában több-kevesebb víz található bennük, ami valóban vöröses színű. CAM00856Utána a mindig napsütötte Tárnai-pihenő következett – kis nyújtózás, nézelődés, majd nekiugrás a Nagy-Kopasznak. A Csergezán Pál kilátó az egyik kedvencem, 2005-ben építették, hatalmas fém- és faszerkezete van. Tetejéről messzire ellátni, s hogy az ember lánya/fia bizton tudja merre néz, tájékozódását a korlátra szerelt fémlapok segítik. Érdekesség, hogy tavaly is katicainvázió volt itt, ami idén se maradt el, a pettyes szörnyetegek úgy rajzottak, hogy csak na. Nem, nem a hétpettyesekről beszélek! Ha valakit érdekel téma bővebben, akkor ezen a linken kicsit többet tudhat meg róla. Innen már csak Nagykovácsiba kellett beérni a plébániára, ahol forró paprikás krumpli volt a jutalmunk a szokásos oklevélen és kitűzőn felül. A szomszédban egy nagyon jó cukrászda van finom kávéval, és lehetőség szerint a templomot is érdemes megnézni.

Szeretem ezt a túrát, nagyon szép helyeken megy. Több családos túratárs is végiggyalogolta már csemetéikkel, ezért kezdőknek is ajánlom, hiszen köze sincs a teljesíthetetlenhez. Aki pedig egy kis kihívásra vágyik, válassza az extrát!