A Cartographia Kupa legújabb állomása Székesfehérvár környékére kalauzolt minket. A Fehér-Vár-Palota teljesítménytúrának borzasztó sok távja van, szám szerint kilenc. Mi a Várpalotáról induló, Csórra érkező 20V-t választottuk.
Először is hadd mondjam el, hogy aki azt állítja, nincs mit megmászni “Fehérvárott”, az téved. A Keleti-Bakony ezen része tele van mészköves dombokkal, amiknek egy részére fel is lehet jutni. El is neveztem a túrát a buckalakók tanösvényének, a táv első felére célozva.
Az Inotai-víztározót elhagyva fel-le bucskázva jutunk el a legmagasabb dombra, a Baglyas csúcsára, ahonnan majdnem lefúj minket a szél. A rossz idő ellenére még így is szép kilátás nyúlt a Székesfehérvár-Várpalota-Csór panoráma. Lezuhanunk a Bagoly-völgybe, ahonnan a Száraz-horogig visz az utunk. Itt egy kis hurkot teszünk, felmászunk Meredélyfőre, majd visszaérünk Száraz-horogig. A következő pár méteren visszafelé megyünk a völgyben, majd egy hadiút mellé kapaszkodunk, és elsétálunk Csórig.
Maga a túra szervezése nem volt rossz, bár az első pontellenőrt elnavigálták, valamint a táv- és szintadat sem volt helytálló a papíron. Ellenben a túraleírás egyértelmű, az itiner (útleírás dokumentuma) jó minőségű és a szalagozás is remek volt. Az útvonalat is igazán szép helyeken vitték végig. A második ellenőrzőponton a forró tea kifejezetten szuper ötlet volt. Összességében jól éreztem magam, élvezetes választás volt a 20V. Amint említettem, a rossz idő ellenére is szép volt a túra. Mint jó turisták tudjuk, hogy “rossz idő lehet, no de csúnya…”