Hosszas várakozás és némi ügyfélszolgálatos segítség után kipróbálhattuk a MOL Bubi rendszert. Nem szerettem volna beállni a sorba és egy út után levonni a következtetést, így majd egy hetes használat után olvashatjátok eme élménybeszámolót.
A regisztráció viszonylag könnyen ment, bár elkövettem azt a “hibát”, hogy a weboldalt egyből a /regisztracio.php-val nyitottam meg, így nem is láthattam, hogy még nem aktív a rendszer. Ebből született némi bonyodalom, mert ugyan a személyes szerződéskötési időpontot is megkaptam, majd a pin kódomat és végül a kártyámat is, de kerékpárt már nem sikerült bérelnem, amit csak egy hosszas telefonbeszélgetés során sikerült orvosolni. Itt adnék egy jó pontot az ügyfélszolgálatnak, mert készségesen álltak a problémához, nem nagyon kekeckedtek. Mondjuk a tesztüzemet elég komolyan véve, ez a kis hacker művelet nekik lehetett gond. A weboldal amúgy korrektül működik, bár a bejelentkezésnél hiányzik a hibaüzenet, viszont a térképen pontosan látszik, hol hány kerékpár van vagy nincs. Meg is számoltam, tényleg valós adatokkal dolgozik a rendszer.
A bicikli helytállósága már neccesebb kérdés. Sokan írtak már róla, többnyire negatívan. Egy kicsit én is beállok a sorba, mert ami igaz, az igaz, a kerékpár baromira nehéz. Egy tohonya, zöld szörnyeteg. Persze, – gondolom – nem igazán lehetett az adott árú és igényeknek megfelelő, könnyebb kerékpárt létrehozni. Az elektronika akkumulátorostul, a tömör gumik, a vaskos váz mind-mind a jármű időtállóságát garantálja. Ettől függetlenül jól össze van rakva, bár baromira zavaró, hogy a csomagtartó – ami elől van – nem fordul a kerékkel, de talán ez is megszokható. Amiről szintén olvastam, a váltó-“probléma”. Alapvetően egyénfüggő lehet a kérdés. Elsőre úgy jött le, hogy az egyes fokozat nagyon pörgős, igazi hegymenetre alkalmas, a kettessel könnyen lehet indulni és gyorsulni, a hármas pedig tempós haladásra való, ám idővel nagyon fárasztó tud lenni. Pár tekerés után viszont kiegészíteném,vagy inkább módosítanám az előbbi állításomat. Kifejezetten a “hegymenet” szó nem állja meg a helyét, hiszen például a Szabadság híd közepéig – ha nem akarunk nagyon megizzadni -, simán vissza kell váltani a legkönnyebb fokozatra.
A többi részével nincs nagyon bajom. A fékek jól fognak, a csengő fura, de használható. Fordulékony a járgány és még könnyen gurul. A hátulján lévő, érintésérzékeny billentyűzet kissé problémás, mivel elsőre nem egyértelmű, hogy mit csinál pontosan. Előbb meg kell érinteni egy billentyűt, majd utána lehet elkezdeni gépelni. Ezen kívül napos idő esetén olvashatatlan a kijelzőn kiírt szöveg.
Egy dolgot hiányolok nagyon: egy óra, ami azt számolja, hogy hányadik perce kerékpározok, illetve – ez már tényleg extra -, egy kilométeróra tetszene még rajta.
Legnagyobb hibának az árazást tartom. Szerintem a nyugati rendszerekhez mért árakon működik, a “keleti” fizetésünk mellett, bár a 24 órás használat nem is lenne olyan vészes, látva a kerékpárkölcsönzők árait, de itt a kaució bonyolíthatja meg az emberek életét. Én személy szerint egy ilyen 1-200 forintos eseti használatot is behoztam volna, ami a kerékpár visszahelyezése után azonnal feloldja a pénzem zárolását. Az viszont tetszik, hogy ha már van bérlete az embernek, pofonegyszerű a használat. A kártyát vagy a megadott telefonszám és pin kód kombinációt pár másodperc alatt ellenőrzi a kerékpár, és ha jónak találja, sípol és már nyílik is a lakat, vihető a gép. Gondolom a terminálnál való jegyvásárlás után is hasonlóképp működik majd, egyedül maga a vásárlási része lehet problémásabb, bár úgy hiszem, azt sem fogják túlbonyolítani.
Összességében viszont úgy hiszem, hogy jó ez nekünk, és akárcsak a négyes metrót, ezt is szépen lassan elkezdik majd használni az emberek. Kár, hogy a nyári szezon végére tud csak elindulni, de azért még lesz ideje a rendszernek megmutatni, mit is tud produkálni.