Fiatal Lúzerek Musical-e – Hol utca Hány

Olvasási idő: 2 perc

Huszonegyedik századi magyar fiatalokról és tipikus problémáikról szól a Hol utca hány című musical az Ódry Színpadon, a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész-bábszínész hallgatóinak előadásában. Álmodozunk szerelemről, pénzről, szakmai sikerről, és ha nem jön össze, dühösön magunkra zárjuk életünk Facebook-profil ajtaját.

A darab egy ház, a Hol utca Hány lakóiról szól, mindegyikük életében más-más probléma áll központi helyen. Az álmodozó Bogi a neten keresi a szerelmet, ő a pasik által halálosan unalmasnak tartott „túl cuki” lány. Herceg helyett csak egy közmunkásként dolgozó andragógust talál, aki nem akar elköteleződni, legalábbis Bogival nem, a lány habos muffinjai helyett a varieté-énekes Hajni bájai jobban izgatják. Ildi pultos egy kocsmában, a párja, Gyula pedig munkanélküli, veszekednek a pénzen, a nő kölcsön kér, a pasi hitelre piál, minden rossz, de mégsem szakítanak. Timi HR-es egy multinál, a karrierjének él, zéró párkapcsolat és gyerek a láthatáron, eléggé meglepődik, amikor előléptetésre számítva éppen jól kirúgják. Csaba próbálja kitalálni, hogy meleg-e vagy heteró, előbbi felé jobban hajlik, de egyelőre mindenkinek azt kamuzza, van egy Görögországban élő barátnője. Mégis Szabolccsal flörtöl a chaten, akinek elege van már a Csabához hasonló bizonytalankodókból. Szabolcs művész, és épp egyetemet akar alapítani.

12814515_1727628807473570_5504318107655486413_n

Az előadást az Avenue Q című Broadway musical ihlette. Ezen zenés darab központi témája az, hogy sokunknak gyerekkorunkban a szülők azt mondták: különlegesek vagyunk és bármit elérhetünk, akár csak a gyerekműsorok és Hollywood-i filmek szereplői. A nagybetűs életbe kikerülve azonban mégis azt tapasztaljuk: a lehetőségeink korlátozottak, és nem vagyunk különlegesebbek, mint bárki más. Bár Magyarországon szerintem kevesebb szülő mondta a gyerekének, hogy bármit elérhet, mint mondjuk Amerikában, mégis érthető a probléma. A darab megoldásnélkülisége is valószínűleg lázadás a klasszikus Hollywood-i „alapkonfliktus – akadály/ellenállás – katartikus happy end” sablon ellen. Az Avenue Q-ban nagy szerepet kap a bábozás, míg ebben a darabban a tánc, az éneklés és a dialógus sokkal fontosabb. Az eredeti Broadway-musical a homoszexualitás mellett még a rasszizmussal és a pornográfiával is foglakozik, ez a magyar változatban kevésbé jelenik meg, a darab nem tud (nem mer?) annyira társadalomkritikus lenni, amennyire szeretne. A fiatal értelmiségiek problémái (Levi, a közmunkás diplomás, az egyetemet alapító Szabolcs), a munkajogi visszásságok (Timi kirúgása), a szegénység (Ildi és Gyula) inkább komikus mint megrázó elemek. Számos nagyon jó színészi alakítást láthatunk (a túl romantikus Bogi, a femme fatale Hajni, a meleg művész Szabolcs), mások azonban felejthetőek (Timi, Levi), vagy éppenséggel túljátszottak és hiteltelenek (Gyula taplósága, Csaba melegsége).

A darab sok tipikus, magyar fiatalokat érintő témát dolgoz fel, a párhuzamosan futó, egymással lazán összekapcsolódó történetek a mi történeteink, a barátaink történetei is lehetnének. A klasszikus Broadway-musical elemek nagyon különlegessé teszik az előadást, akárcsak az egyedi színpadi megoldások: a facebook – chatelés dialógusok, valamint a főhősök lehúzható facebook-profil segítségével történő bemutatkozása. A történetek csak zajlanak, és nem elkezdődnek, nem zárulnak le, nincs tragikus végkifejlet, sem pedig happy end. A jellemfejlődés is hiányzik, mivel a szereplők nem változtatnak magukon, az életük sem változik meg, what a surprise. Mintha csak egy pillanatra bekukucskálnánk a Hol utca Hány egy-egy lakásának ablakán, figyeljük a karakter életét, majd a kamera tovább siklik, már egy másik szereplő és egy másik probléma áll a fókuszban. Ha katarzisunk nem is lesz a végére, azért mindenképp érdemes megnézni, hogy derüljünk egy jót önnön lúzerségünkön, nevessünk azon, amin inkább sírni kellene.