Interjú Tárnoki Márkkal // Franz Kafka: A per // MU Színház

Olvasási idő: 3 perc

Tárnoki Márk végzős színház rendező legújabb rendezésében az FAQ színház és az SzFE koprodukciójában Kafka leghíresebb regényét állította színpadra. A per bemutatója március 7-én lesz látható a MU Színházban. A csapat egyedi megoldásairól, a zene és térhasználat kifejező eszközeiről, és az alkotófolyamat kihívásairól Tárnoki Márkot kérdeztük.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy ezt a művet és történetet szeretnéd feldolgozni?

Évek óta foglalkoztat Kafka életműve. Az átváltozáson is dolgoztam korábban diákszínjátszókkal. A per adaptációnkban pedig helyet kap Kafka több novellarészlete is. Az egész mitológia érdekel, ahogy a valóság feldolgozása közben megteremt egy sajátos világot. Süt az írásaiból a mindent átható szorongás, de tele vannak váratlan humorral, kaján gonoszsággal, abszurddal. Minden adott a jó színházhoz. A perben pedig mindez sűrűsödik, emblematikus darab.

Kik a hagyományos szomorúmanók, akik Esterházynál, így idézetként a ti leírásotokban is megjelennek?

Aki hagyományos szomorúmanó, az ezt úgyis tudja. Aki pedig nem az, annak kár volna magyarázni.

Ha három tulajdonsággal jellemezhetnéd a ti Josef K. – tokat, mik lennének azok?

A mi dramaturgiánk eltünteti, felaprózza Josef K.-t. Nincs egyetlen markáns alak. Nálunk Josef K. személyisége nem is annyira fontos. Ebben valószínűleg különbözünk más per előadásoktól. Itt K-nak szinte nyoma vész, feloldódik. Megmarad viszont a hat játszó és a közérzet.

Zenés színház rendezőként fogsz végezni.  Ennek az álomszerű, és szürreális hangulatú történetnek lefestéséhez használod-e a zenét, illetve milyen más eszközt hívtál segítségül?

Egyetlen zenei motívum szövi át az egész előadást. Egy mániákusan visszatérő dallam. Ezen felül Bredán Máté bejátszott zörejekből teremt atmoszférát a különböző terekhez. A zenén kívül a térhasználat meghatározó eszköz. Molnár Anna látványtervezővel megpróbáljuk kiaknázni az adott színház sajátos tereit. Váratlanul, meglepően akarjuk használni a teret építve a helyi adottságokra és a regény hangulataira.

Ebben az esetben egy regényt alkalmaztatok színpadra. Mi alapján szűrtetek a szövegen?

Az adaptáció vezérelve a fragmentáltság, töredezettség, és az asszociatív logika volt. Kukk Zsófi szövege álomszerűen folyatja egymásba a jeleneteket, miközben biztos kézzel végigvezet a történeten. Zsófi két évig az osztálytársam volt rendező szakon, jó élmény volt újra együtt dolgozni egy ilyen biztos ízlésű emberrel.

És miben volt más egy ilyen alkotófolyamat?

Soha nem volt ilyen nehéz felkészülési időszakom. Rengeteg koncepciót, szereposztást, színházi formát dolgoztam ki és vetettem el a próbák kezdete előtt. El voltam veszve, mint K. Az anyag már a felkészülés alatt teljesen rám telepedett. Valószínűleg ez nem csak az adaptáció kihívásai miatt volt így, de onnantól, hogy véglegesítettük a szövegkönyvet könnyebb lett a folyamat és ment minden a maga útján.

Milyen üzenetet szeretnének közvetíteni a nézőknek a darabon keresztül?

Bocsárdi Lászlótól olvastam nemrég egy remek interjút, amiben arról beszél, hogy a művészet a megismerés egyik formája. Egy színházi előadás lehetőséget teremt megismerni, megérteni valamit a világból, önmagunkból. Ebben az értelemben nincs értelme az üzenetnek a művészetben. A művészet tehát nem üzen, hanem lehetőséget teremt közelebb kerülni a lényeghez. Így vélekedik Bocsárdi, és ezzel én egyetértek.

Mindezzel együtt persze lehetett érezni a próbák során is, hogy a történet, amiben egy ember kétségbeesetten vergődik egy elérhetetlen, megdönthetetlen hatalom szorításában és az ellenállás lehetőségeit keresve teljesen eltűnik, felaprózódik a rendszer átláthatatlan zugaiban, hogy mindez rezonál a jelenünkkel.

Az FAQ Színház – SzFE koprodukciója: Franz Kafka: A per című előadásáról bővebb információ a MU Színház holnapján olvasható.