Kiosztották a Szép Ernő-díjat

Nádas Péter, Csukás István és Schilling Árpád is Szép Ernő-díjban részesült. Előbbi szeptember 21-én, a magyar dráma napján vehette át az elismerést. Találkozások című drámáját október 23-án mutatja be a Vígszínház.

A Szép Ernő-jutalom (nevezik Szép Ernő-díjnak is) 1984-ben alapított irodalmi díj, melyet drámaíróknak osztanak ki. A díjat Pogányné Szép Berta, Szép Ernő húga alapította. 1992-ig csupán egy fő a „legjobb drámaíró” vehette át, 1992-től viszont a díjazottak köre 2-3 főre bővült.

2015-ben Szép Ernő-díjban részesült:

Nádas Péter – drámaírói életművéért,

Csukás István – fiatal nemzedékek színpadi mítoszainak megteremtéséért,

Schilling Árpád – experimentális, égető társadalmi kérdéseket felvető színpadi szövegeiért.

Az elismerést szakmai kuratórium ítélte oda, a díjjal járó anyagi fedezetet az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosította. A Szép Ernő kuratórium munkáját az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet segíti. Nádas Péter Találkozás című művének sajtó-nyilvános olvasópróbája előtt vehette át a díjat.

Nádas Péter

Budapesten született 1942-ben. 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között filozófia szakra járt, de államvizsgát nem tett. Közben 1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportereként, 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársaként dolgozott. 1969-től szabadfoglalkozású író.

Regényei és drámái a modern magyar irodalom alapművei. Két nagyregénye, Az Emlékiratok könyve és a Párhuzamos történetek világhírnevet szerzett írójuknak. „A világirodalom nagy szerzői közé tartozik” -így köszöntötte őt a Neue Zürcher Zeitung 70.-ik születésnapján. Számtalan magyar és külföldi díj, kitüntetés birtokosa. 2006-ban, a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta.

Három drámája Trilógia néven vált közismertté: Takarítás (1977), Találkozás (1979. Ősbemutató: Pesti Színház,1985., rendezte: Valló Péter, szereplők: Ruttkai Éva, Hegedűs D. Géza), Temetés (1980). A Ruhr 2010 Fesztivál felkérésére írta a Szirénének című szatírjátékát. Ősbemutatója Németországban volt. Magyarországon a Kamrában került színre, Dömötör András rendezésében.  A Szirénének 2010-ben megkapta a Dramaturg Céhtől az Évad Legjobb Dráma-díját.

 

Részlet Forgách András akkori köszöntőjéből:

„A nagy művek mindig megalkotják saját szabályrendszerüket. (…) A Takarítás, együtt a Találkozással és a Temetéssel, ha lassan is de szívósan, újra és újra megmutatkozik, előkerül, felbukkan a magyar színházakban: ezek nem könnyen jászható és nem könnyen befogadható művek, többek közt éppen azért, mert a Szirénénekhez hasonlóan, mindig nulláról alkotják meg saját szabályaikat, szembemennek az adott színházi korszak nyelvével, nem csak művek, hanem egyúttal elemzések is, és a rendezőiknek, nézőiknek, játszóiknak mindig újra meg kell tanulniuk e művek sajátos nyelvét, ritmusát, a rajtuk keresztülpulzáló intenzív testiséget.”

Csukás István

„Csukás Istvánt, a modern magyar mese atyját valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: több generáció nevelkedett fel tanulságos történetein és zárta a szívébe kedves, vidám karaktereit.” /Illés Attila/

Az író Kisújszálláson született 1936-ban, kovácsmester nagyobbik fiaként, és itt járta ki az elemi iskolát is. A háború után a békéstarhosi zeneiskolába jelentkezett, ahol hegedűművésznek készült. Itt érettségizett. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra. Életében a döntő fordulatot az hozta, amikor a Magyar Rádió egy diákköltők részére meghirdetett pályázatára az egyik barátja beküldte néhány versét, és azokkal első díjat nyert. Ettől kezdve írásaiból élt. Vezetője és egyike volt azoknak – többek között Antal Imre, Szokolay Sándor és Kazimir Károly mellett –, akik 1960-ban megalakították a Fiatal Művészek Klubját (az Andrássy út 112. szám alatt), ami annak ellenére a hazai művészellenállás központjává tudott válni, hogy működését szigorúan ellenőrizték. 1968-tól 1971-ig a Magyar Televíziónál előbb dramaturg, majd a Hétmérföldes kamera országjáró munkatársa. Az 1960-as évek közepén Kormos István hatására kezdett írni gyerekeknek. Verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi: eddig közel száz kötetét adták ki itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom Pom, Süsü, a sárkány vagy a Nagy Ho-ho-ho horgász.

 

 

„ Nem haragszom, amiért meseíróként emlegetnek, sőt nagyon boldog vagyok. Egyik felem nem féltékeny a másikra, azért nincs bennem két ember, mert a jó mese olyan, mint a vers, egy kicsit elemelkedik a földről. Egy kicsit költészet, illetve nem kicsit, nagyon. Ugyanazt az idegpályát használom, amikor verset írok, mint amikor mesét. Mindkettő legjobb képességeim szerint készül, soha nem ülök le úgy mesét írni, hogy majd fél kézzel odakenem. A vers a lélek fényűzése, tényleg csak akkor érdemes írni, ha úgy érzem, muszáj.”- mondta egy interjúban Csukás István.

Schilling Árpád

Cegléden született 1974-ben. Jászai Mari-díjas nemzetközi hírű rendező, a Krétakör Színház alapítója. 1995 és 2008 között Magyarország legismertebb független színházi társulatává vált belföldön és külföldön egyaránt. Erős közéleti, társadalomkritikus, sőt gyakran nyíltan politikus töltetű rendezései a kortárs magyar színház meghatározó jelentőségű munkái, és ezekkel az előadásaival új színházi nyelvet teremtett.(Közellenség, Hazám, hazám, Feketeország, Krízis.) Rendezett a Burgtheaterben, a Schaubühnén, a Piccolo Teatroban, a Bajor Állami Operaházban. Legutóbbi rendezése a Faust I-II. a Katona József Színház/Kamrában. A Krétakör társulatot 2008-ban feloszlatta, hogy Krétakör néven előadó-, és médiaművészeti műhelyt hozzon létre. Munkatársaival jelenleg több hazai és nemzetközi projekten is dolgozik.

 

„A vágyam az, hogy egy olyan társadalomban élhessek és nevelhessek gyereket, amelyben senki sem akarja ráerőltetni a másikra a nézeteit, ahol az oktatás többfajta megközelítési módot is kínál a felnövekvő generációknak a világ megismeréséhez. Elsősorban azt szeretném, ha az ember kellő alázattal viseltetne a természet iránt, de ez a mentalitás nem jelentene egyet a bárgyúsággal és a populizmusra való igénnyel. Az ember által teremtett környezet esztétikája és a szellemi kapacitásunk között törvényszerű az összefüggés, ezért én minden erőmmel támogatom a művészetpedagógiát már a bölcsődében is. Az ember, ha nem rendelkezik arányérzékkel, nem ismerhet mértéket az élet semmilyen területén. Ha pedig nem ismerünk mértéket, merő tudatlanságból fogjuk egymást elpusztítani. Tanuljunk és tanítsunk egy életen át, hogy emberhez méltó életet élhessünk – ez az én filozófiám.”(Schilling Árpád)