„Ösztönösen kreálunk” – Interjú a MA•ZE Társulattal

A MA•ZE tavaly áprilisban – akkor még DART Társulat néven – mutatta be MAL/Give In előadását a MU Színházban. Tavasz óta már több helyen felbukkant a két rövid darabból álló műsor, folyamatosan formálódtak, fejlődtek, november 7-én pedig ismét láthatja a közönség a MU színpadán. A Nagy Emese, Simet Jessica és Várnagy Kristóf alkotta formációjára a határtalan dinamizmus, közös lüktetés, új lehetőségek megmutatása jellemző, nem véletlenül kérte fel a csapatot a Jónás Vera Experiment egy közös performansz erejéig.

Meséljetek, a tavaszi bemutató óta hol lehetett látni a MAL/Give in-t, mik voltak a visszajelzések, történt-e bármilyen változás az előadásban?

Kristóf: A MAL (Skopje) és a Give In (Artus, Poszt, Thealter) is hosszú utat járt be a premiere óta, aminek egy fontos állomása volt a MU Színházban történt bemutató. Azóta már többször játszottuk a két darabot, láthatta a közönség a Pozsonyi Pikniken, és a miskolci KultúrSzetten. Minden újrajátszással fejlődnek a darabjaink, ahogy foglalkozunk az előadásainkkal, úgy tudunk meg róluk és magunkról egyre többet, látunk rá különböző szemszögekből a témákra, tanulunk a közönség reakcióiból. Fontos számunkra, hogy mindig igényes, és aktuális produkciókat állítsunk színre, ezért bátran bármikor belenyúlunk a darabjainkba, ha úgy érezzük, hogy valami már „idejét múlt”, vagy van egy helyzet, amire jobb megoldást tudunk.

Jessi: Szerencsére olyan helyeken is volt alkalmunk fellépni a két darabbal, ami a megszokott színházi környezettől eltérő közönségnek volt játszva, emiatt a visszajelzések/vélemények is másfajta perspektívából lettek kialakítva. Mindig meglep, hogy mennyire más reakciókat váltunk ki az emberekből, viszont szerintem ez az, ami segíti a darabnak az alakulását és fejlődését. Nincs két ugyanolyan előadás, mivel mindkettő nagy hangsúlyt fektet a közönséggel való kapcsolatteremtésre, ezért mindig rá kell nekünk is az adott pillanatban érezni, mint előadók az éppen velünk szemben – avagy körben- ülő nézőkre. Ezáltal néha olyan dolgokat fedezünk fel, ami korábban talán fel sem tűnt, vagy esetleg nem gondoltunk rá. Így viszont megadatik az a lehetőség, hogy mi is sokszínűbbé tegyük az előadást és egy szélesebb palettával tudjunk dolgozni mind, mint alkotó és előadóművészek.

Milyen alkotófolyamat vázolható fel a két előadás során?

Emese: Nem követünk történetet, nem már meglévő témákból dolgozunk, minden eddigi darabunk saját ötletekből állt össze. Legtöbbször Kristóf és én hozunk ötleteket arra, hogy milyen darabot szeretnénk csinálni, miben érezzük most az inspirációt és aztán azt együtt, sokszor az idő szűke és teremhiány miatt igen gyorsan dolgozzuk ki. Úgy gondolom, nagyon ösztönösen kreálunk, a mozdulatok improvizáció során alakulnak ki, játszótérként kezeljük a termet, ahova bármit behozhatunk, változhatnak a játékszabályok és igyekszünk semmivel sem szerelembe esni, fenntartva a változás lehetőségeit.

A két előadás hangulata/világa első pillantásra teljesen eltérőnek tűnik. Reflektálnak-e a rövid darabok egymásra?

Kristóf: Van, aki felfedez kapcsolatot a két darab között, van, aki nem. Mind a kettő megfigyelés helyes. Azért tánccal és nem irodalommal foglalkozunk, mert nem a verbalitásban szeretnénk kifejezni magunkat, így mindig abszurdnak érzem, amikor beszélnünk kell egy-egy darabról. Amikor le kell „fordítanunk” egy darabot egy színlapon, azzal úgy érzem, egy téves narratívát erősítünk meg, hogy van egy helyes olvasata a darabank, hogy van egy story, amit érteni illene. A tánc ennél jóval gazdagabb, mert szabad asszociációra ad lehetőséget. Egy kép, ezer szó.

Miért ajánljátok az előadást?

Emese: A Give In nekünk is és a közönségnek is egy hatalmas energialöket. Sosincs ugyanolyan előadás, és soha sincs ugyanolyan közönség interakció. Mivel a darabunk nagyban erre épül és a közös lüktetésre, testi kontaktusra, minden előadás után van pár jó sztorink, hogy akinek épp az ölébe ültünk, vagy levettük a szemüvegét, hogyan reagált.

A MAL egy nagyon keserédes történet, hosszú még benne az út, én úgy érzem, még nincs befejezve, lehetne tovább gondolni a szálakat, ettől függetlenül, Jessievel elég komolyan alakítjuk benne az elvtársnő/táncdalfesztivál karaktereket. Tele humorral, grimasszal és groove-al.

Kristóf: Mert egy kimerítő táncélmény! A MAL megalkuvás nélküli precizitása, és technikája a legkritikusabb táncfogyasztót is kielégíti, míg a Give In alatt képletesen és szó szerint is olyan közel kerülhet a néző az előadókhoz, ami ritka.

Jessi: Azért ajánlanám az előadást, mert a kortárs szférán belül egy olyan stílust képviselünk, amellyel igyekszünk a hazai nézőknek újat mutatni. Darabjaink nagyon fizikálisak miközben igyekszünk egy olyan atmoszféra megteremtésében, ami feltölti a nézőt, és amivel velünk együtt utaznak az első perctől az utolsóig.

Mik a jövőbeni terveitek a MAZE társulattal?

Emese: Sok-sok terv van és álom. Az igazat megvallva, nyár végére nagyon elfáradtunk, sokat dolgoztunk a Trafós premieren. Ennek ellenére, a lelkesedés és a töltet nem veszett el, csak most adunk kis időt magunknak regenerálódni.

December 26-án egy nagy álmom válik valóra, a Jónás Vera Experiment felkérte az együttest, hogy csináljunk egy 2 órás koncert show-t együtt az A38- Hajón! Számomra ez hatalmas megtiszteltetés, nagyon nagy durranásra lehet számítani, ha egyszer a JVE és a MA•ZE csinál valamit, ott kő kövön nem marad!

Ezen felül, szeretnénk minél többet utaztatni a darabjainkat, nyárra is tervezünk turnét, tartunk workshopokat, a közönségünket egyesével kell megnyerni magunknak, ezért nem tétovázunk és igyekszünk eljutni minél több emberhez.

Az előadásról bővebb információ a MU Színház honlapján tekinthető meg.