3 srác, 2 gitár, 1 dob és pörgős rock zene. Ez jellemzi a régi barátokból összeverődött Back-rollt. Nevüket egy wakeboardos (szörfözés ihlette, extrém sport) trükkből vették. Bill Witherstől kezdve Monster Magneten át a saját dalokig sok minden megtalálható repertoárjukban. Október 12-én, pénteken megbizonyosodhattok ti is róla a Backstage Pub-ban, ahol az SLT-vel együtt játszanak majd.
Tagok (balról): Helényi Marci-ének, gitár, Helényi Emil-gitár, Pálmai Tamás-dob
SF: Már több, mint 10 éve zenéltek együtt. Régebben Inscape néven adtatok koncertet a Cherry Bomb jelenlegi énekesnőjével, Mogyoróssy Adriennel. Mióta játszotok ebben a formációban?
Helényi Emil (gitár): Egy éve kezdtünk ebben a felállásban zenélni, de meglehetősen régóta ismerjük egymást.
Pálmai Tamás (dob): Egy Feltóti Dani nevű srác is énekelt nálunk, akivel remekül lehetett Jamie Winchestert játszani, de a rock and rollt kevésbé érezte. Másfajta zenét szeretett, mint mi.
Emil: Ezután Marci állt a mikrofonhoz, ami meglepően jól működik. Talán így kellett volna kezdeni…
SF: Akkor teljesen más a zenei repertoárotok, mint régebben?
Emil: Egy nótát hagytunk meg, az Ain’t no sunshine-t, kicsit rockosabban. A női énekkel játszott dolgok sajnos mind a kukába kerültek. Esetleg Marci nővé operáltatása után újra elővesszük majd ezeket.
SF: Terveztek más stílusban is játszani majd, mint a rock?
Helényi Marci (ének, gitár): Igen, kíváncsiak voltunk, hogyan szól, ha az akusztikus gitárt torzított basszusgitárral vegyítjük. Mostanában ilyesmi hangszereléssel kísérletezünk.
SF: Hány saját számotok van? Gyűjtitek őket folyamatosan?
Emil: Nagyjából 4.
Marci: Azt vettük észre, hogy főként olyanoknak játszunk, akik mindenfélét szeretnek. Itt mindenki megtalálja, ami tetszik neki. A koncerteket egyre inkább kezdjük eltolni a saját stílusunk irányába, ami egységes irányvonalat próbál képviselni. Még így is sok minden keveredik a zenénkben. A feldolgozásoknál Bill Witherstől kezdve egészen a Monster Magnetig minden megfér egymás mellett.
SF: Készítetek majd előbb-utóbb albumot is?
Emil: Kicsit úgy gondoltuk, hogy az albumosdit a technológia kényszerítette az emberekre. Amikor bakelit lemez volt, akkor lemeznyit, amikor még kazetta volt, akkor kazettányit kellett csinálni, aztán amikor cd lett, cdnyit. Manapság inkább az az „elvárt” dolog, hogy legyen fent youtube-on, és más közösségi oldalakon a zene, hogy aki akarja, letölthesse magának. Emiatt inkább számokat kezdtünk el gyártani, mintsem albumban gondolkodni. Kiadót így esélytelen találni, de afféle illúzióink sincsenek, hogy Magyarországon zenélésből meg lehetne élni.
Marci: Az albumnak megszűnt a szerepe. Az ember letölti magának a számot, ami tetszik, és hallgatja. A zenélés inkább eltolódott a luxushobbi irányába, ahelyett, hogy egy megélhetési forrás legyen. El kell fogadni, hogy ez van, és kész.
SF: Ti többnyire angolul énekeltek, ugye?
Tamás: Igen. Nem nagyon tervezünk magyar szöveget.
SF: Hogyan álltok neki a szövegírásnak?
Marci: Én azt tartom értéknek, ha önmagában kifejez valamit a zene, dallamokkal, ritmussal, mindenfélével. A szöveg nálam nem feltétlen szükséges.
Emil: Szeretem a kétértelmű, többféleképp értelmezhető dalszövegeket. Egy festménynél is sokkal többet képzelünk bele, ha nincs ráírva, mit ábrázol. Egyéni öröm, vagy kín okán írok dalszöveget, ami általában Marcinak nem tetszik. Erre átfogalmazom általánosabbra, és amikor azt mondja ismét, hogy neki nem jelent semmit, akkor érzem úgy, hogy jó. Mostanában Marci is ír dalszövegeket, amiket együtt csiszolgatunk.
SF: Mik a tervek a jövőre nézve?
Marci: Tervezzük, hogy felveszünk pár számot a hónapban. Előtte még egy koncert is belefér október 12-én a Backstage Pub-ban.