Sokan nem szeretik a japán zenéket, a nyelvjárás se túl közkedvelt, pedig sok hasonlóság fedezhető fel a magyarral kapcsolatban. Például ők is ugyan úgy formálják a mondat szerkezetet, valamint a kereszt- és vezetéknevüket se cserélik fel. Első sorban azoknak javaslom ezt az írást, akik Japán kapcsán, csak a sushi-ig, az egyenruhás diáklányokig, Hello Kitty-ig, meg teszem azt a drift-ig jutottak.
Valamikor középiskolás koromban kezdtem el ismerkedni a jrock, jpop és visual kei zenékkel. Maradjunk annyiban, hogy először én is meglepődtem. Szoktam volt mondani, hogy a japánok azért jók, mert betegek. Ott van például a Dir en Grey, akik visítós-hörgős-szeletelős metált játszanak, a franc se gondolta volna, hogy ilyen kis „ártatlan képű” gyerekbe ekkora hang szorult. De ne ugorjunk rögtön a közepébe, mesélek kicsit a „visual kei”-nek nevezett stílusról.
A stílus Japánban alakult ki, valamikor az 1980-as években, egyesek szerint külön zenei műfaj, de mindenképp a japán rock egy alműfaja. Jellemzője a kirívó öltözködés, a szokatlan frizura és az erős smink. Amikor bejött az emo stílus Magyarországra, sokan keverték össze a kettőt, mert hát hogy is néz ki egy átlag emos: félre csapott haj, minden fekete, hófehér bőr és megakarok halni. Milyen egy átlagos visual kei öltözet? Frizurából sok féle van, de többségben szintúgy félre fésült haj, lakkozott körmök, fehér bőr, nagy sötét szemek, piercingek, minden féle ruha költemények. Előnyben részesítik a latex és bőr cuccokat, főleg a fekete szín dominál, gyakran gothic-lolita stílusba sorolhatóak.
Versailles
A visual kei-esek gyakran cserélgetik a nemek közti ruhákat, tökéletes példa erre a Versailles. Az öt tagú zenekarból mindenki férfi. Reneszánsz korabeli ruhákban nyomulnak, a basszus gitáros sajnos 2009-ben elhunyt, azóta én se foglalkoztam a zenekarral. Sokakat elriaszt, hogy mit keres egy férfi női ruhában, de nem mindenki meleg, aki ilyen cuccokat vesz fel, ez is egy fajta figyelem felhívás. Ennyit az öltözködésről, jöjjön a zenei rész.
X-Japan
Elsőként kell megemlítenem az X Japan zenekart. Az 1970-es években Amerikában tombolt a glam rock őrület, az X Japan ezt folytatta, kinézetükkel és zenéjükkel a visual kei alapköveit fektették le. A visual kei kifejezés is valószínűleg az egyik szlogenjükből jött, ami a „pszichedelikus erőszakos bűncselekmény a vizuális sokk” volt. Az énekes, Dynamite Tommy 1986-ban megalakította a Free-Will lemezcéget, amely már jelentős mértékben hozzájárult a visual kei terjedéséhez Japánon kívül is. A Code Production 2003-as megalakulása tovább erősítette az újabb független visual kei zenekarok felbukkanását, különösen Osaka területén. Az 1990-es évek közepén a visual kei népszerűsége rohamosan növekedett Japán-szerte, és az albumok értékesítései is elérték a rekord számot.
A 2000-es évek legismertebb visual kei előadója nem más, mint a gitár virtuóz Ishihara Takamasa, közismertebb nevén Miyavi. Hazánkban is fellépett már, én a 2009-es (tudtommal első magyarországi) koncertjén voltam. Nem tudom, hogy most hány rajongót számlál itthon, annak idején a sorban állásnál azt hittem sokan vagyunk, de nagyon lazán elfértünk a PeCsában. Kedves és közvetlen ember, szereti a közönséget beszéltetni, elmesélte, hogy feleségül vette barátnőjét, megszületett első kislányuk, majdnem el is sírta magát a színpadon. Nem mellesleg baromi jó koncertet adott. Múltjáról nagy vonalakban annyit, hogy a 2002-ben feloszlott Dué le Quartz gitárosa volt, jelenleg a S.K.I.N gitárosa és roppant sikeres szóló karrierjében.
Miyavi
Napjainkban borzasztó sok visual kei zenekar van, nagy név közülük a Girugamesh és a The GazettE, akik 2002 óta törnek előre. Jó magam is rajongójuk vagyok, tetszik, hogy sok stílust ötvöznek egyszerre. A rock mellett van heavy-, alternatív-, nu-, indrustial- és olykor metalcore is a számaikban. Sőt, amolyan funkys beütésű rockos nóta is akad köztük, mint amilyen például a Silly God Disco. Még balladákat is írtak, bár ezek nekem annyira nem jönnek be, azért a Cassis egész hallgathatóra sikerült. Megemlíteném még a D’espairsRay zenekart, ők 1999-től 2011-ig zenéltek. Ők a kicsit nehezebb visual kei-t képviselik, többnyire alernatív-indrustial metalt és hard rockot vegyítettek. Négy stúdió albumot adtak ki – az én kedvencem a 2007-es Mirror – és kiemelném még a harmadik EP-ről a Marry Of The Blood-ot. Azért hagyták abba a zenélést, mert az énekes egészségügyi állapota rohamosan romlott.
The GazettE
Úgy gondolom, elsőre ennyi bőven elég lesz erről a műfajról. Mivel rengeteg mindent kihagytam, ha tetszett, még írok róla. Zárásul a következő lágy nótát tudom ajánlani, roppant szimpatikus kinézetű barátainkkal. Jó szórakozást!