A meteorológiai nyár első napján megkezdte a saját szezonját a Pál Utcai Fiúk. Olyan koncertet láthattunk és hallhattunk, amit még sokáig emlegetni fogunk.
A délutánt az Éva Presszó zenekar nyitotta. Kintről és a kajáldák mellől hallgattuk őket. Nem volt rossz, de nekem annyira nem jött át. Azt viszont aláírom, hogy zenéjükkel igencsak megalapozták az este hangulatát.
Fél kilenc körül lépett színpadra a Pál Utcai Fiúk, és azonnal meredeken felrántották a hangulatot. Pillanatok alatt láb nem maradt a földön, Lecsó is azt mondta két dal között, hogy általában a vége felé szokott elkezdeni táncolni, de ezen a buli már az ötödik számnál. Elnézést is kért, hogy ha emiatt tévesztene. Viszont tényleg végig ugrált a színpadon, mintha valami kemény rockbandában játszana. Ráadásul zeneileg is ezt a vonalat képviselték.
A dalok is egészen jól voltak összeválogatva. Az elején ritkábban megszólaló nótákat adtak elő,majd jöttek az ismertebbek is. Ami viszont meglepett bennünket, hogy majd’ minden tracket áthangszereltek. Volt új hangszer, egy szaxofon és néha fuvola, ami igencsak jól állt egy-egy számnak. A billentyűkön pedig Dióssy D. Ákos működött közre, akiről a Kispál óta tudjuk, hogy képes bármibe zongoraszólót rakni.
Függetlenül attól, hogy mennyire szeretjük a zenekart vagy sem – én speciel nem vagyok nagy rajongó -, ez a koncert annyira elképesztően jól sikerült, hogy már várom a következőt!
