Amikor első köreimet róttam a városban, még nem éreztem a hangulatát. Több napi sétálás kellett ahhoz, hogy megtaláljam azt a mesevilágot, amely végül teljesen elvarázsolt. A budapesti Duna-part után a várost átszelő Liffey folyó és hídjai nem töltöttek el csodálattal, viszont a város parkjai semmihez sem foghatóak. A természet adta gyönyört pedig az ember alkotta…

Pimaszság. Ámulat. Rivaldafény. Izgalom. Zsibongás. Ez Párizs, a hely, ahol Voltaire szerint mindenki az élvezetet keresi, de senki sem találja. Ez voltaképp igaz. Az ideözönlő, felfedezésre váró művészek vagy a meggazdagodni vágyó bevándorlók összetört álmai kölcsönöznek némi melankóliát is a divattól, pénztől, csillogástól harsány városnak. Ettől viszont még rábukkanhatunk az élvezetekre, főleg ha egyszerű turistaként…