Budapest, Budapest, te csodás

A Gárdos Éva (rendező: Amerikai rapszódia, vágó: Miniszter félrelép, Szabadság, szerelem) által rendezett Budapest Noir Kondor Vilmos azonos című könyve alapján készült. Az 1930-as évek Budapestjén játszódó bűnügyi történet egy korrekt, de közel sem tökéletes filmfeldolgozás.

A forgatókönyvet Kondor 2008-ban megjelent bestselleréből Szekér András (Nagy füzet)  írta.  A történet szerint Gordon Zsigmond, a kiábrándult bűnügyi újságíró egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány halála után nyomoz 1936-ban szeretett fővárosunkban. Csakhogy ez az ügy más, mint a többi, mindenhol falakba ütközik. Gordont hajtja a kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, annál kitartóbban követi a nyomokat. Ismerős hollywoodi detektív szálak, de mégis magyaros köntösben, ez Kondor regényének és Szekér forgatókönyvének is az erőssége. Budapest a maga füstös utcáival, romlott lebujaival  ugyanúgy a történet főszereplője, mint a keménykalapos  Gordon Zsigmond.

A film noir elemeket szép számmal felvonultató narratívába bele lehet kötni, de igazából nem érdemes.  A nyomozás izgalmas és megtalálunk minden, az irányzatra jellemző szükséges sajátosságot, már ami a történetet illeti.  A film noir egy hollywoodi filmstílus, ami az 1940-es és 1950-es  években élte aranykorát. Első híres darabja a zseniális Máltai sólyom, Humphrey Bogart főszereplésével, híres mozgókép még az Alkony sugárút, A gonosz érintése vagy A hosszú álom. A főleg detektívregényekből táplálkozó noir stílusú filmek sztorija egy kaptafára épül: a magányos nyomozó egy rejtélyes gyilkosságot szeretne felderíteni, eközben persze akadályokba ütközik és általában megjelenik a csábító Végzet Asszonya is, vagy más szóval a Femme Fatale. A Budapest Noir esetében a láncdohányos Gordon (Kolovratnik Krisztián) „szerkesztőúr” nyomoz egy furcsa körülmények között meggyilkolt lány (Törőcsik Franciska) ügyében Budapest macskaköves utcáin. Kapunk Végzet Asszonyát (Dobó Kata), angyali, de közben tökös barátnőt (Tenki Réka), rejtélyt dögivel és a kezdeti lassabb tempó után a film második felében igazi csavarokat is.

A narrációt sokan a film noir műfaj legjellegzetesebb eszközének tekintik, ahogyan a jazzt és a neonfényekben fürdő városi látképet is. Ezek az elemek is megjelennek, de valahogy mégsem működnek. A narráció erőltetett, a jazz alig kap szerepet, a képi megvalósítás pedig ugyan szép, de nagy kontrasztokat mégse érez a néző. Pedig a Budapest Noir operatőre Ragályi Elemér (Magasiskola, A miniszter félrelép, Az ajtó, 1945) gyönyörű képeket használ, talán túl vidámakat is. A borongós hangulat nem igazán jön át a vásznon, a színek túl élénkek, jobb lett volna fekete-fehérben vagy más világítással megragadni a film képi világát. Sokkal több olyan jelenet kellett volna mint a  pesti sötét utcán kocsikázó szemkápráztató, de mégis komor szekvencia.

Ha már a képi megvalósításnál tartunk, akkor azt is meg kell említenem, hogy a díszletekre és a jelmezekre nem lehet panasz. A harmincas évek Budapestjét Pater Sparrow (Burgundy hercege) látványtervező elevenítette fel, méghozzá lélegzetelállítóan. A részletgazdag megvalósításban minden a helyén van, a bankárlámpáktól a plakátokon át a kávéfőzőkig minden tökéletesen megidézte az adott korszakot. A jelmezeket Flesch Andrea (Colette, Tiszta szívvel) tervezte és itt is érezhető az aprólékos munka, gyönyörű, korhű ruhákat viselnek a szereplők.

A film másik erőssége a színészekben rejlik. Gordon szerepében Kolovratnik Krisztián igazán hiteles, jól hozza a makacs, de mégis szerethető magánnyomozó karakterét. Tenki Réka még soha nem volt ilyen öntudatos és közben bájos, Dobó Kata szuperszexi Femme Fatale, Mucsi Zoltán vicces mint mindig, Anger Zsoltnak pedig eddig is jól állt a genyó szerep.

Sajnos azonban összességében mégis hiányérzetünk támad, a történet megvalósítása nem sikerült olyan jól, hogy érzelmileg is nagyot üssön a vásznon. Nincs igazi csúcspont, nem aggódunk a szereplőkért és nem szippant be a 30-as évek pesti világa. Steril a környezet. Pedig adott volt egy Hollywoodban nevelkedett rendező, komoly büdzsé, profi szakemberek és egy szuper történet. Egyszeri nézésre és kikapcsolódásra mindenesetre korrekt iparos munka a Budapest Noir, csak az a baj, hogy ennél sokkal jobb is lehetett volna.

Fotók: Big Bang Media – Kende Tamás

 

 

 

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás