Az egy dolog, hogy sokszor várnunk kell a TO előtt kígyózó sorokban, de esetenként sajnos a papírmunkában is vannak fennakadások. Erre hozunk most egy konkrét példát az egyetem és a hallgató megnevezése nélkül. Egyik olvasónk megosztotta velünk az egyetemi tanulmányi osztállyal folytatott hosszas levelezésének és tortúrájának részleteit.
Sokunk egyik első élménye az egyetemre bekerülés után a tanulmányi osztállyal folytatott egyeztetés, szerződéskötés. Második lépésként várjuk, hogy diákigazolványunk megérkezzen, és még akkor nem beszéltünk az egyéni esetekről, amikor befizetésről, kérvényekről eshet szó.
Esetünkben olvasónk már végzős mester tagozatos hallgató, így öt éves tapasztalattal rendelkezik a TO-s ügyintézések terén. Tisztában van már a szakszerű kérvények és beadványok megírásával, ám ennek ellenére ő is fennakadhat a rendszer fogaskerekein, és hosszas huzavona árán sikerülhet csak érdekeit érvényesíteni.
Az említett diák félévig Erasmus ösztöndíjjal külföldön folytatta tanulmányait. Az érvényben lévő jogszabályok alapján ez idő alatt az itthoni egyetemen is aktív hallgatói jogviszonnyal kell rendelkeznie. Ennek eleget téve be is iratkozott, felvéve kötelező óráit, viszont ahhoz, hogy teljesíteni is tudja őket, kedvezményes tanulmányi rendet kért. Tapasztalt egyetemistaként szakszerűen nyújtotta be a szükséges papírokat, jóvá is hagyták a kérelmét, amelynek értelmében tantárgyait a következő félév elején, szeptember hónap első felében kellett teljesítenie.
Mivel a szemeszterét kevesebb mint 30 kredittel zárta (29-cel pontosan) átsorolásra került költségtérítéses képzésre. Amint arra az olvasó már rájöhetett, esélye sem volt 30-nál több kreditet teljesíteni, hiszen a második szemeszteres tantárgyaiból csak szeptemberben fog vizsgázni.
Az egész intézkedés poénja, hogy ugyanaz az osztályvezető szignálta mindkét határozatot. Ezek után a hallgató fellebbezéssel élt az átsorolást kimondó határozat ellen, amelyhez természetesen csatolta a korábbi egyéni tanrendjének elfogadásáról szóló hivatalos levelet is.
Egy hetet várt a tanulmányi osztály reakciójára, többször telefonon is érdeklődött az ügyet illetően. A félév kezdete mindeközben egyre csak közeledett, és a hallgatónknak be kellett jelentkeznie. Félő volt, hogy költségtérítéses munkarendbe sorolják. Így csak várt, míg nem kapott végre egy levelet, miszerint a határozatot semmisnek tekintik, képzését állami támogatással folytathatja.
Hallgatónk ekkor megnyugodott, azt gondolván, kálváriája befejeződött végre. De sajnos csalódnia kellett. Pár nappal később újabb levelet kapott, amelyben közölték vele, hogy kérelmének elbírálása a következő héten tartandó bizottsági ülésen kerül elbírálásra. Ezen természetesen megjelenhet, képviselheti álláspontját. Hosszas levelezés, telefonálgatás után tehát úgy döntött, személyesen tesz pontot az ügy végére. A bizottsági ülésen megjelent, kezében a szükséges papírokkal, köztük a korábban kapott e-mail másolatával, amely szerint a határozat semmis. Rövid megbeszélés után tudatták vele, hogy a határozat érvénytelen, hiszen Erasmusos hallgatókat nem sorolhatnak át. A hallgató azonban előhúzta levelét, hogy a korábbi elbírálás iránt is érdeklődjön. Ekkor derült ki, hogy kérelmét már első fokon elfogadták. Természetesen örült a hírnek, csupán nem értette, hogy egy egyetemen belül a tanulmányi osztály munkatársai miért nem értesítik egymást a döntésekről.
Hallgatónk szerencsés volt, sikerült tisztáznia ügyét, de számos olyan eset előfordulhat még, amely nem ilyen végkifejlettel zárul. Amennyiben te is kerültél már hasonló helyzetbe, gyűlt már meg a bajod a különböző bürokratikus rendszerekkel, írd meg nekünk saját történetedet!