Egy embernek elég nehéz szétszakadni a mérhetetlen mennyiségű fesztivál rengetegében, hogy mindenhol ott tudjon lenni. Még ha mindazok felett fejet hajtunk, hogy a fáradtság, a pénz, akkor marad egy másik nagy probléma: a szabadnapok. Viszont ha valahol baromira ott akarsz lenni, akkor megoldod, minden elhatározás kérdése – így voltam én is a FEZEN első két napján.
Sikerült későn észbe kapnom, hogy hoppá, milyen jó bandák lesznek FEZEN-en, ebből kifolyólag lecsúsztam a szabadnapok értelmes kivételéről – csak a csütörtököt tudtam beírni. Azért vannak előnyeim, például a saját autó és a két műszakos meló. Szerda délután levezetem magam Székesfehérvárra, hogy kb. 1.5 napig bele vessem magam a FEZEN életbe.
FEZEN élet
Borzalmasan sok ember érkezett le az első napra, hosszú percekig tartott beparkolni, de másnapra szinte kiürült a komplett terület (el is neveztük ezt a jelenséget a Judas hatásnak). Nagyon tetszett, hogy a free camping a fesztiváltól teljesen elkülönítve van és tényleg őrzik. A mosdók is teljesen kulturáltak, oda figyelnek a tisztaságra és a rendre. A kordonon túl sok-sok kaja pult: kenyérlángos, gyros, pizza, fish & chips, kolbász, BBQ grill, burgonyaszirom és még a jó Isten se tudja mi, effektív lehetetlen volt éhen halni. Ital kínálatból is több pult gondoskodott a vendégekről, hogy semmiképp se maradjanak szomjasak. Elsőre kicsit labirintus elrendezésűnek hatott a terület, ahogy a fém falak közt kellett eljutni a toitoi-hoz, de meglehetett szokni. Csütörtökön össze találkoztunk Captain Morgen-nel is, aki két csinos hölgy kíséretében magával hozta kincses ládáját minden féle ajándékkal. Nem volt más teendő, csak vételezni némi rumot, amiért cserébe járt egy kupon, amivel esély nyílt a ládikó kinyitására. Mi gazdagabbak lettünk egy pólóval és karkötővel, mert a kalap/kendő elfogyott, de az én kalóz lelkemnek ez is bőven elég volt.
Koncert élmények
Nagyjából a közepén járhatott Gus G. koncertje, mikor sikerült beköltözni a kempingbe. Töredelmesen bevallom, hogy a fáradtság és pálinka-sör után annyira nem tomboltam a Judas Priest-re. Legalább élőben láthattam/hallottam őket, hiszen ki tudja, mikor lesz rá legközelebb lehetőségem? Hatalmas bulit nyomtak le az öregek akkora volt a tömeg, hogy csak kis, szűk folyosókon lehetett közlekedni a nagyszínpad előtt. Másnap már kicsit frissebben indult a nap, hallgattuk Ocho Macho-t meg Kiscsillag-ot, este pedig irány a Soilwork–Sabaton kombináció. A Soilwork szinte az összes kedvenc dalomat leadta, olyanokkal mint például: Overload, Nerve, Rejection Role, Stabbing The Drama. Kisebb színpad szerelés, szünet, és a húrok közé csapott a Sabaton. Őket a 2013-as RockPart-on végig hallgattam a sátramból, ezt a hiányosságomat pótolva most bal szélről buliztam végig a koncertjüket. Nagyon beteg tüzes show-val jöttek a svédek, igazán látványos fellépés volt. Ezen felül természetesen előjött Joakim Brodén és a pálinka kapcsolata, azt hiszem ez alapkelléke egy Sabaton koncertnek – át is költötték a “Gott Mit Uns” dalukat “pálinka”-ra. Igazán jó hangvételű, látványelemileg is élménydús buli volt.
Péntek reggel kicsit szomorkásan kezdtem összevakarni magamat a sátorban, nem esett jól otthagyni a fesztivált, mikor már épp elkapott a hangulata, de “ilyen ez a popszakma”. Saccra 3-4 óra alvással, kb. józanul vissza jöttem Pestre – úgy éreztem magam egész nap, mint egy zombi, nem hatott se a kávé, sem az energiaital, de tudjátok mit? Megérte. A fáradtság múló állapot, fiatal most vagyok és ez így volt jó. Jövőre talán már nem ennyire ló halálába tudok ellátogatni Székesfehérvárra, és egy teljes FEZEN-ről írhatok majd élménybeszámolót.