Mivel tavaly nagyon jól éreztük magunkat a Kolorádó Fesztiválon, idén is ellátogattunk. A kis fesztivál a Budai-hegyekben volt, közel a városhoz, de mégis a természetben. Leginkább underground és/vagy kevésbé ismert zenei előadókat léptet fel az alternatív elektronikától a rockos, gitárzenés előadókig. Térerő nélkül valóban kiszakadhattunk a digitális világból, hogy teljesen a zenei, és igényes nemzenei programoknak (alternatív résztvevői színházi programok, számháború, íjászat, stb) szentelhessük magunkat.
Budapestről a 61-es villamosbusz Csíbor utcai megállójáig lehetett eljutni BKV-val. Onnan shuttle buszok szállították az embereket 600 Ft-ért, a másik lehetőség pedig egy 30-40 perces gyaloglás volt, hiszen ide már autóval sem lehet feljutni. Szerdán indult a buli, mi csütörtök este mentünk ki először. A Kolorádóval kapcsolatos körülbelül egyetlen negatív élmény épp a közlekedés kapcsán ért bennünket. Nem volt egyértelmű, hol lehet felszállni a buszokra, valamint a Taxify nevű partner taxitársaság akciós promókódját sem sikerült használnunk hazautazáskor, itt azt éreztük, hogy a szervezők oda-és hazajutásról szóló facebook kommunikációja nem egyértelmű. Ráadásul az általuk ajánlott, internet nélkül is használható FireChat alkalmazás sem igazán működött.
Négy színpadot találtunk, az OTP Junior névvel fémjelzett Székelykapu nagyszínpadot, a Gólya színpadot, az azonos nevű szórakozóhely kitelepült változatával, a Csodaszarvas színpadot, ami viszonylag messze, egy szép kapu mögött, fényfestéssel dekorált indiánsátrak mellett állt, és a Csűr nevű építményt, ahol főleg techno DJ-k szórakoztatták a nagyérdeműt. Emellett volt egy kis hangulatos goa-s hely egy eldugott tisztás közepén idén újdonságként, és remek kajálási lehetőségek. Kitepelült Steiner Kristóf Konyhája, a Vittula kocsma, a Hokedli, a Trafó névre hallgató sátorban pedig minden nap más kiállítást lehetett megnézni, de létrehoztak patikát, ruhaboltot és szépségszalont is. A belvárosi találkozási pontok tehát kiköltöztek a természetbe.
Csütörtök
A csütörtöki nap volt a legerősebb zeneileg, Jazzékielre andalogtunk, majd Szabó Benedekre, sajnos lemaradtunk iamyank-ről, viszont a DJ Bootsie Live Band-et maximálisan kiélveztük. Az i-re a pontot viszont mégis a Bohemian Betyars csűrdöngölő koncertje tette fel.
Péntek
Pénteken a Headbengs-re jutottunk el először, őket itt, a Kolorádón ismertük meg tavaly és szerettünk beléjük, most sem okoztak csalódást. Nem úgy az A.K.K.E.Z.D.E.T.P.H.I.A.I + GNÚ. Utóbbi free jazz formációt nem ismertük korábban. Inkább volt fura mint jó, túlságosan elvont szövegek következtek, és a produkciót valahogy nagyon kortársnak éreztük. Hiányzott a jó kis reppelős – elgondolkodtató AKPH életérzés. Persze ezen a napon is le kellett maradni valamiről, amit imádunk, ezúttal szegény Dope Calipso-ra nem tudtunk elmenni. Őket szintén a tavalyi Kolorádón ismertünk meg. 22:30-kor Volkova Sisters-be, 23:00-tól pedig a Fran Palermoba sikerült belehallgatni, mindkettejüket inkább érdekesnek mint élvezhetőnek tartottuk, de hatalmas rajongótáborral bír mindkét zenekar a jelek szerint. Sajnos a fél egykor kezdődő, tavaly csúcsszuper koncertet adó Ricsárdgírig nem sikerült ébren maradnunk.
Szombat
Szombaton sikerült napközben kiérnünk, így el tudtunk menni egy nemzenei programra, ez a sétaszínház névre hallgatott. Fejhallgatókat kaptunk, és két vezető által kellett a jelentkezők csoportjának különféle feladatokat végrehajtaniuk a gyanútlan fesztiválozók között. Ezért az élményért külön köszönet, óriási mosollyal az arcunkon jöttünk ki a játékból. Sajnos a többi nemzenei programról lemaradtunk, de jó mókának tűnt az íjvadászat és a számháború is. Miután az Agavoid koncert nem akart elindulni időben, a már csak a neve miatt is érdekes (halál;orgazmus) viccesen megbotránkoztató szövegeire buliztunk. Hasonló érzelemvilágot képviselt a Tereskova, akit még sosem hallottunk élőben, és a jó fej, bár kissé fárasztó énekesnő mellett fantasztikus zenei hangzást sikerült megtapasztalnunk. Közben mégiscsak sikerült Agavoid-ot hallgatni, meg elmenni egy másik hülye nevű zenekarra, a Veszélyes Faszfej névre hallgató rockbanda koncertjére. Ezzel párhuzamosan Kistehén zajlott, mi viszont inkább leültünk a Székelykapuhoz, hogy meghallgassuk a Žagar várva várt album preview-ját, fáradtságból kifolyólag pusztán a raklap-fotelból. A menüt végül a szintén a tavalyi Kolorádón megismert Csaknekedkislány koncerttel zártuk, ami meglehetősen tombolós, az énekes pedig vicces összekötő szövegeket tol. Jó lett volna ébren maradni, hogy átéljük Prieger Zsoltival és az Anima Sound System-mel a Stockhausen szindrómát, de sajnos nem jött össze, talán a következő Kolorádón.
Összefoglalás
A zenei felhozatal nagyon underground, alternatív rock és elektronika vegyesen, a fősodor helyett érdekes új és/vagy rétegzenei előadókat lehetett megismerni. A célközönség a pesti belvárosi szórakozóhelyek széles társadalmi rétegekből jövő köre, a fiatal értelmiség a legtalálóbb címke talán. Az életkort mi 25 és 35 közé lőttük be, viszonylag kevés egyetemistával lehetett találkozni, legalábbis ránézésre. A műveltebb célcsoporthoz igazodtak a nemzenei programok is, a színházi, művészeti vagy civil események is sokkal alternatívabbaknak tűntek, feltételezve a Trafó, Jurányi, Müszi, Gólya gyakori látogatását. A szervezés a facebook-os kommunikációt leszámítva elég profi volt, ATM a bejáratnál, shuttle buszok éjjel is 15 percenként, kulturált biztonsági őrök, stílusos zöld repohár, kajára és piára kevés sorbanállás, udvarias kiszolgálás, folyamatos szemétszedés, érdekes programok, eső után murva-szórás, self-made, mégis igényes és egységes dekoráció. Ha még egy negatívumot kellene megemlíteni, az a koncertek előtti hangosítás/beállás kissé macerás volta. Az árak belvárosiak – pont mint a kedvenc – ezúttal kitelepült szórakozóhelyeink esetében, viszont a bérletek rendkívül kedvező ára, és a vidéki utazási költség hiánya ezt jól kompenzálta. Ja, és telefonálásra, mobilnetre és cigire sem költötted a pénzt, mert NEM VOLT. Tök jó! Köszi Kolorádó, ha lesz harmadik is, mi megyünk.