Május 8-án mutatják be Magyarországon a német-lengyel koprodukcióban készült Fuss, fiú! (Lauf Junge lauf) című háborús, életrajzi filmdrámát, amely Uri Orlev regényének igaz történetén alapul. A Puskin Mozi díszbemutatóján jártunk.
Lengyelországban járunk, a második világháború idején. Főhősünk egy 8 év körüli, vallásos zsidó. Miután kiszabadul a varsói gettóból, menekülőre fogja, amit hat éven keresztül abba sem hagy. Vagyis képtelen abbahagyni, mert akárhová megy, mindenhol üldözik. Mindössze a származása miatt, semmi másért. Hiába változtat nevet, hord magával rózsafüzért és keresztet, lesz belőle első áldozó, vagy szenved komoly “munkahelyi” balesetet, elveszítve fél karját, sorsa mindig ugyanoda tér vissza. Legtöbbször azért, mert körülmetélésének okát nem tudja letagadni.
Pepe Danquart filmje meglehetősen nyomasztó, de mivel igaz történeten alapul, ámulatba ejtő is egyszerre. Hihetetlen az az életrevalóság és küzdelem, ami a címszereplő személyiségében lakozik. Önfeláldozó apjának tett ígérete alapján a végsőkig küzd, és szerencsére akadnak, akik segítenek is rajta. A verés és bántalmazás mellett ételt meg némi szeretetet, törődést szintén kap útja során, és a legtöbb helyzetben szerencsésen megmenekül. A forgatókönyvben Magda Janczyk-nek nevezett asszony (Elisabeth Duda) – aki az eredeti alkotásban csak “szép nő”-re van keresztelve – szinte az egész életét feláldozza érte, összes vagyonával együtt, amikor elbújtatja őt az SS-tisztek elől. Srulik (vagyis felvett nevén Jurek Staniak) mindent kibír. Nem csupán a feje fölött porrá égő házból való megmenekülést, de a leghidegebb teleket is, zokni nélkül vándorolva, vagy az örökbe fogadott, meggyógyított és felnevelt kutyájának a halálát. Persze sokat sír, és még többször elkeseredett, hiszen mégis csak egy kisfiú. Amikor a háború végén hazatér szülőfalujába, egyenesen zokogni kezd régi házuk romjait meglátva. Ahogy azt sem fogadja örömmel, amikor árvaházba viszik, elszakítva őt a különböző családoktól, ahol önállóan, élelemért cserébe dolgozott.
Panaszra mégsem lehet okunk, hiszen a mozi pozitív végkicsengésű. Megtudjuk, hogy a főhős máig is Izraelben él, jó sok főre dagadt családjával együtt, boldog és kiegyensúlyozott. Bár szerinte csak 95% lett valósághű a film – állítása alapján ő nem zokogott ennyit, mint a vásznon játszó színész -, annak viszont örül, hogy nem egy amerikai giccs, hanem egy európai realisztikus dráma lett a története.
A május 7-én Budapesten megtartott díszbemutatón megtudhattuk, hogy Pepe Danquart Oscar-díjas filmrendező kiválasztott főszereplője nem is egy fő, hanem kettő, hiszen a forgatás közben kiderült, Kamil Tkacz-nak van egy ikertestvére is, Andrzej, aki végül szintén szerepelt a filmben, nemcsak düblőrként alkalmazták. Pepe Danquart pedig ugyancsak egy ikerpár egyik fele, úgyhogy – elmondása szerint – nagyon érdekes pillanatokat élt át a jelenetek felvétele közben. “Mivel a címszereplő is egyfajta fejlődési perióduson megy át az őt érő események alatt, a két kisfiú különböző karaktere remekül illett a képbe. Egyikük szentimentálisabb, a másikuk extrovertáltabb volt, ami szuperül visszaadta a személyiségátalakulást a vásznon.” – tudjuk meg a rendezőtől.
Elisabeth Duda arról mesélt, hogyan formálta meg az általa alakított asszonyt, aki felettébb bizalmas kapcsolatba kerül a gyermekkel. “Sokat gondolkodtam azon, hogyan láthatja a kisfiú az idősebb nőt szépnek, amikor rájöttem, hogy egyfajta belső szépség tárul elé, ami a kedvességből és az odafigyelésből ered. Erre fektettem tehát a hangsúlyt” – közli a megjelentekkel.
A film producere, Alexander van Dülmen pedig elmondta, milyen szívesen adott pénz egy ilyen fontos témát boncolgató film létrehozására. Megköszöni továbbá a magyarországi bemutató kiemelt támogatóinak is az együttműködést, vagyis háláját fejezi ki a Goethe Intézet, a MAZSIHISZ, a Budapesti Zsidó Hitközség, az Izraeli Kulturális Intézet, a Lengyel Intézet, Az Élet Menete Alapítvány, az Osztrák Kulturális Fórum és a Bálint Ház iránt is.