Egy fiatal srác, aki nem találja a helyét a szerelemben és a magánéletben, furcsa kalandba keveredik. Sokat tanul magáról, a családjáról és a világról, miközben bizonytalanul egyensúlyozgat a lehetőségek között.
Mielőtt magát a filmet elkezdeném boncolgatni, beszéljünk egy kicsit a címről. Eredetileg „The Only Living Boy in New York” néven fut és nálunk New York-i afférok címmel jelent meg. Ha az egész film olyan lenne, mint amilyen az eleje, akkor elfogadható lenne az afférok kifejezésre tenni a hangsúlyt, de a történet a főszereplő Thomas Webb (Callum Turner) útjáról és fejlődéséről szól. A cím butább filmet sejtet, mint amilyen az valójában. Vannak benne viszonyok, az igaz, de az eredeti cím sokkal jobban tükrözi a történetet, ráadásul a film végén még plusz értelmet is nyer.
A New York-i afférok egy olyan embert és világot mutat be, amivel sok fiatal azonosulni tud. Megjelenik az életcél keresése, a szerelmi gondok, a szülők hatása, a felnőtté válás egy naiv világképből. Képzelj el egy szemüveges, irodalomkedvelő, huszonéves, nagyvárosi, frissdiplomás fiút, aki nem igazán találja a helyét. Nincs karrierterve, apja (Pierce Brosnan) irányítani akarja életét, anyja (Cynthia Nixon) egészségügyi gondokkal küzd, szerelme (Kiersey Clemons) külföldre készül és egyébként is friend zone-ban tartja őt. Mindez nem olyan erőltetetten jelenik meg, mintha egy csapat 50-es forgatókönyvíró be akarna vágódni a fiatalabb korosztály előtt, hanem természetesen és hitelesen. Nagyon bénának találtam az elejét, mert tele volt romantikus műfaji klisékkel, de a végére megtudtuk, hogy miért kezdődött így.
A „szerelmem külföldre akar menni és csak barátként gondol rám”- csöpögés érdekes fordulatot vesz, amikor a téma megtárgyalása közben a főszereplő Thomas észreveszi, hogy apja egy fiatal lánnyal randevúzik. A részeges ismeretlen szomszéd (Jeff Bridges) megjelenése is beindítja a sztorit, elkezd tanácsokat adni az összezavarodott srácnak. Megkezdődik Thomas furcsa szerelmi kapcsolata apja szeretőjével, a friend zone határán táncolás az eredetileg vágyott nővel és a személyes hangnemű beszélgetések sora a rejtélyes szomszéddal.
A film elég sok szálon fut ahhoz, hogy tartalmassá váljon, és kellő mennyiségű, megfelelő ütemben adagolt fordulatot tartalmaz ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmet. Thomas pedig tényleg hús és vér ember, akinek vannak hibái, ismeri a megbánást, törődik, fél és álmodozik. Minden lényeges karakternek van háttere és élete, amitől élővé válik maga a film is. Rejtélyek húzódnak a háttérben, elég közel kerülünk a főszereplőhöz ahhoz, hogy megdobbanjon a szívünk a kulcsfontosságú pillanatokban. A végén pedig kiderül, ki is igazából a szomszéd és hol van Thomas helye a világban.
Plusz pontot érdemel a kameramunka. Jó szakemberek állhatnak a film vizuális része mögött, mert a fények, a kamera helye, a vágás mind jól sikerült szerintem. Amikor egy nagyon személyes pillanatot élünk át, közel vesz a kamera és minden kis arckifejezést látunk. Nem csak úgy ott van, hogy lássunk, hanem üzen is valamit.
Összegezve a sztori eleinte határesetnek tűnhet, de érdemes várni addig, ameddig beindulnak a dolgok, mert érezni, hogy volt szenvedély a film elkészítése közben. Idővel nem éreztem hibákat és csak sodródtam Thomas-al fordulatról fordulatra. Irodalomkedvelőknek/íróknak külön ajánlom, hogy nézzék meg, mert ez a témakör is fontos eleme a történetnek.
Pontszám: 90/100