Egy új eljárásnak köszönhetően egy felnőtt embert kb. 12 centiméter kicsire tudnak zsugorítani. Ennek hatásait látjuk a lehető legtöbb szempontból, globális és magánéleti szinten a Kicsinyítés című filmben. Egy érdekes koncepció, amit szerencsére nem rontottak el, bár néha-néha megcsúsztak útközben.
Csak ne rontsátok el
A Kicsinyítés készítői szerintem érezték, hogy ezt az ötletet könnyű elbénázni. Nem akarták egy Michael Bay-i óriások vs. törpék polgárháborúvá változtatni, de azt sem akarták, hogy dokumentumfilmszerűen tárgyaljunk gazdasági és társadalmi kérdéseket. Ez a féltés látszik és inkább több szemszögből vizsgáljuk ezt a felvetést, mintsem egy fix ponton ülve.
Minden emberre máshogy hat ez az új helyzet. A híradóban a gazdasági hatásáról beszélnek (csökken a fogyasztás), Paul felesége nem képes lecserélni az életét egy újra, a partyállat Dusan élete virágkorát éli és sokan szegényként, nyomorban élnek ebben a látszólag utópikus világban is.
A humor-komolyság egyensúly eléggé a helyén van. Néha elsütünk egy „nézd már milyen nagy” poént, de csak ízlésesen, a komoly témákat nem súlytalanítva. Itt említeném meg, hogy ez a film tényleg 12 éven aluliaknak nem ajánlott. Többen is kisgyerekkel érkeztek a vetítésre és a drogos jelenet, a meztelenség itt-ott, a szexuális utalások meg a nehéz társadalmi kérdések miatt nem biztos, hogy ők jelentik a célközönséget.
Van egy király ötlet, sok gondosság a készítők felől és elég tartalom. Akkor mi a baj? Néha átesünk a ló túlsó oldalára.
Sokat markolunk, keveset fogunk
Gyakran úgy éreztem, hogy a Kicsinyítés nem igazán tudja, hogy merre tart. Nem akar leragadni, nem akar látványfilm lenni, nem akar dokumentumfilmszerű lenni, ezért belevág egy komoly útkeresésbe. Sok terhet pakoltak rá és ez a 2 óra 15 perces hosszon is meglátszik. Úgy kanyarog a sztori néha, mint csapat részeg angol a Bulinegyedben hajnali egykor.
Eleinte egy gazdasági-társadalmi irányt látunk, aztán egy picit romantikus film irányba megyünk, folytatjuk az életcélkereséssel és mindenféle dolgokat hozzánk vágnak útközben. Érzelmi csomagokkal bombáznak és aztán lépnek tovább: Paul anyja beteg pipa és megyünk tovább, meghal Ngoc Lan Tran barátnője pipa és megyünk tovább, Dusan kétes üzleteket folytat, de ez sem a lényeg, menjünk tovább. Úgy éreztem nagyon sok dologból adnak kóstolót, de félnek, hogy ez így túl kevés, ezért tovább tolták a sztorit.
Ez a tovább tolás a szakadék széléig juttatja a filmet. Hatalmas nagy ív vezet a kicsinyítettem magam és elhagyott a nejemtől a vietnámi menekülttel szeretkeztem egy hajón egy világvége váró norvég szekta bunkeréig menet.
Összegzés
A Kicsinyítés összességében egy szuper film és megérte megnézni. A hibája csupán annyi, hogy igazából maga a kicsinyítés nélkül is működne, mert annyi dolgot pakoltak rá pluszba. Ha arról szólna a film, hogy Paul nem a méretén változtatott, hanem elköltözött valahová, mert új életet akar kezdeni, akkor is ki lehetne hozni egy tök jó másfél órás történetet az egészből. Arról nem is beszélve, hogy a befejezés is inkább személyes fejlődésről szól, mint a méretcsökkentésről. Azt a végén el is felejtjük és a jótékonykodásról meg a világvégéről filózunk.
Pontszám: 85/100
Matt Damon: Paul Safranek
Christoph Waltz: Dusan Mirkovic
Hong Chau: Ngoc Lan Tran
Kristen Wiig: Audrey Safranek
Rolf Lassgård: Dr. Jorgen Asbjørnsen
Ingjerd Egeberg: Anne-Helene Asbjørnsen