Az idei év egyik legesélyesebb Oscar várományosa egyértelműen Steve McQueen (Éhség, A szégyentelen) rabszolgasággal foglalkozó, megrázó alkotása. A 12 év rabszolgaság egy kőkemény témát feszegető, feszültséggel teli dráma, zseniális színészi játékkal és festményszerűen komponált képekkel. Kiemelkedő darab, de persze nem hibátlan.
A cselekmény Solomon Northup igaz történetén alapul. Az amerikai polgárháborút megelőző időszakban, az 1840-es években Solomont (Chiwetel Ejiofor), a szabad és elismert hegedűművészt elrabolják New Yorkban és eladják délre rabszolgának, a szadista ültetvényeshez, Edwin Eppshez (Michael Fassbender). A folyamatos elnyomás, kínzás ellenére a jogaitól teljesen megfosztott rabszolga nem törik össze, megpróbálja megőrizni a méltóságát és visszaszerezni a szabadságát.
A történet megható, de szerencsére nem túl szentimentális. Ugyan Steve McQueen morális kérdésekkel foglakozik – az emberi jogok, a szabadság, az elnyomás, valamint a jó és a rossz fogalmát járja körül – de ezeket nem giccses, hatásvadász elemek használatával, hanem művészi indíttatással teszi. Festményszerű képeivel, természetközeli snittjeivel – konkrétan magukkal a képekkel – mesél, és a hosszú, egysnittes jeleneteinek is mindig van valamilyen mögöttes tartalma. Ilyen Solomon megalázása a fa tövében; hosszú perceken át látható a szenvedése és a közelben lévő emberek tehetetlensége is. Az egész filmre jellemzőek a megrázó képek, az erőszakos elemek, amelyek a témához egyértelműen hozzátartoznak, de túlzó használatuk már ronthat az összképen.
A főszereplő, Chiwetel Ejiofor nagy fekete szemeivel mindent elmond az egyes szituációkról, igaz nem ő, hanem a mellékszereplők brillíroznak. Michael Fassbender az agresszív ültetvényes szerepében szinte teljesen ördögi, szadizmusa nem ismer határokat. Steve McQueen eddigi két filmjének is ő volt a főszereplője (az Éhségben ír éhségsztrájkolót, A szégyentelenben szexfüggő karaktert formált meg), de a harmadik, közös munkájuk juttatta fel a csúcsra. A film meglepetése az eddig szinte ismeretlen színésznő, Lupita Nyong’o játéka. A kihasznált, elnyomott, egyfolytában erőszak alatt álló rabszolganő szenvedését félelmetesen élethűen mutatja be. Mindkét mellékszereplő esélyes arra, hogy március 2.-án megkapja élete első Oscar szobrocskáját.
Összességében a 12 év rabszolgaságnak ott a helye az idei legjobb filmek között, az apró hibák ellenére is. A mondanivaló, a szabadság, az alapvető emberi jogok, a küzdés szelleme átitatja a filmet, még ha egyes szegmensekbe talán mélyebben bele kellett volna menni. A befejezés is túl érzelmesre sikerült, pedig 120 percen keresztül sikerült elkerülni a csöpögős elemeket. Steve McQueen egy különleges hangulatú filmet készített, amelynek egyes képeire örökre emlékezni fogunk.