A romantikus vígjátékok műfajában manapság új divathullám jelent meg. A klasszikus formát egyre jobban háttérbe szorítja az a fajta merészebb megközelítés, ami nem rózsaszín felhőben úszó párkapcsolatokat mutat be, hanem kifejezetten a fiatalok szexualitásával foglalkozik. A Kétéjszakás kaland megpróbálta ezt az új irányt képviselni, de sajnos számtalan hibájával teljesen hamis képet fest le az ifjúságról.
Másnap reggel
A huszonéves Megan (Analeigh Tipton) egy szörnyű szakításon van túl és baromira unatkozik otthon, ezért lakótársa pofátlanul erőltetett unszolására ráveszi magát, hogy összefeküdjön egy teljesen idegen sráccal, akivel két mondatot váltott egy társkereső oldalon. A felejthető hancúrozás utáni hajnalban legszívesebben menekülne Alec (Miles Teller) szűk, brooklyni lakásából, de kénytelen még egy napot ott tölteni, mert egy hatalmas hóvihar megakadályozza abban, hogy kinyissa az ajtót. Az abszurd alaphelyzet pont annyira bugyuta, mint ahogy az leírva tűnik, ezután pedig várhatunk bő 90 percet arra, hogy a fiatalok megmondják milyen is a jó szex és egymásba szeressenek úgy igazán.
Az egyéjszakás kalandokról, az (eleinte) érzelem nélküli, csupán szexre épülő kapcsolatokról már készítettek több szórakoztató filmet is a közelmúltban (Barátság extrákkal, Csak a szexre kellesz, Szerelem és más drogok), amelyek ugyan nem a filmkészítés csúcsai, de mégis szerethetőek, főleg a karakterek kémiája, a jól eltalált poénok és az alapszituáció aktualitása miatt. Ezek az egzakt elemek Max Nichols első rendezéséből mind hiányoznak, valahogy semmi nem úgy működik úgy, ahogy azt eltervezték. Nincsenek hiteles, kicsit is kedvelhető szereplők, vicces helyzetek vagy akár egyetlenegy meglepő pillanat sem. A forgatókönyv borzasztóan gyerekes, olyan mintha egy 13 éves kislány fejében járnánk, aki éppen azon rágódik, milyen is részt venni egy egyéjszakás kalandban.
Mély beszélgetések a hálóban lévő sátorban
A Kétéjszakás kaland éretlen történetén az erőltetett poénok se segítenek sokat. Van itt undorító WC-dugulás, betörés a szomszédokhoz (persze befüvezve, mert az nagyon laza), rendőrségi bemaszatolás a szerelem érdekében és még sorolhatnám tovább. Emellett még számos kellemetlen pillanat szemtanúi lehetünk: találkozhatunk amatőr pornófelvételeknek tűnő jelenetekkel, harisnyában táncolással, részeg ping-pongozással és vontatott, halál unalmas dialógusokkal is. A film legbénább párbeszéde egyértelműen az, amikor a fiatalok megbeszélik egymás közt, mit is értenek a jó szex alatt. A fiúk szeretik, ha ég a lámpa és lassan öltözik le a leány, a nők pedig szeretnek irányítani. Ennyi! Nem kell érzelem, egymásra hangolódás, csak egy kis előre szervezett tipi-tapi. Ez az igazi modern love story!
Igaz, a romantikus vígjátékok gyakran egyszerű történettel rendelkeznek, de ezt általában észre se vesszük, mert annyira elvarázsol minket a szereplők játéka és egymással való kapcsolata. A Kétéjszakás kaland esetében a színészválasztás is pocsék. Analeigh Tipton (Eleven testek; Őrült, dilis, szerelem) egy idegesítő hisztérikát jelenít meg, aki történetesen azt se tudja mit kezdjen az életével. Az egyébként tehetséges Milles Teller (Az élet habzsolva jó, Project X – A buli elszabadul) élete egyik legrosszabb alakítását hozza, teljesen közömbös karakter, aki nem igazán férfias, és ezért nem is érthető pontosan, miért is szerethet bele bárki. A kettejük közötti civakodás mellőz mindenféle kémiát, enélkül pedig érdektelenné válik ez a furcsa, élettelen párkapcsolat.
A film talán egyetlen értékelhető eleme a hangulatos zeneválasztás, de sajnos ez sem menti meg a teljes katasztrófától. Idegesítő, komolytalan poénok repkednek, miközben semmi hiteleset nem tudunk meg a fiatalok libidójáról és arról sem, mi fán terem az a bizonyos nagybetűs Szerelem.