Hozzávalók: egy néger főszereplő, néhány rosszfiú, pár ócska tragacs, sok-sok gépfegyver, na meg a magyar puszta. Mindezt keverjük össze közeli és totál kamerabeállításokkal, használjunk minimális szöveget, a végén pedig adjunk hozzá egy tömeges lövöldözést. Máris kész Hajdu Szabolcs új filmje, a Délibáb.
Francis a végső összecsapáskor (Forrás: urania-nf.hu)
November 13-án mutatták be a hazai mozik Hajdu Szabolcs új filmjét, a Délibábot, amely egy elkeserítő, bűnnel átitatott, utópisztikus magyar vidéket tár elénk. Meghanyatlott életű emberek vidékre indulnak, hogy ott próbáljanak szerencsét, azonban Cisco farmján inkább rabszolgasorsra ítéltetnek, mintsem megmenekülnek.
Az afrikai futballista, Francis főszerepét az eddig kisebb szerepeket játszó, francia színész Isaach De Bankolé alakítja. Hazájából menekülni kényszerül, ezért úgy gondolja, hogy a magyar pusztában lel majd menedékre. A román Razvan Vasilescu játssza a banda vezetőjének, Cisconak a szerepét, aki a bűnözőket maga köré gyűjtve tartja fent kis gazdaságát a pusztában. Természetesen a bűnözés átszövi a banda életét, titkos esti szállítmányok érkeznek, lóháton, fegyverrel a kézben őrzik a rendet a lepukkant tábor felett. Az ideérkező, menedéket kereső emberek, pedig mint munkások veszik ki a részüket a közösség életéből, gazdálkodnak, állatokat nevelnek, és persze néha elvégzik a piszkos munkát. Cserébe étel és cigaretta a fizetség, a körülmények azonban jócskán alulmúlják a magyar paraszti életmód színvonalát.
A bőrkabátban, Ray-Ban napszemüvegben betoppanó, vagány külsejű Francis reményt kelt a Cisco zsarnoksága alatt élőkben. A focista labdájának előkerülése felbolygatja a korábbi rendet… Maga Cisco is paranoiás lesz a különleges férfi érkezését követően.
Mivel a filmben különböző nemzetiségű színészek játszanak együtt, így a szövegkönyv igazán minimálisra sikerült, a román, a francia, az angol és a magyar nyelv keveréke. A történet alapvetően nem kívánja meg a nagyobb dialógusokat, bár ettől kissé vontatottá válik a néző számára, ugyanakkor erősíti a pusztai élet sivárságának tényét. A film története tehát, nem viszi el ezt a mozit a hátán, viszont az apróbb, vicces jelenetek nyújtanak némi felüdülést a néző számára. Az amerikai western hangulatát idéző mű sokszor túlerőltetett, magam is nehezen tudom eldönteni, hogy a western műfajt kigúnyoló történetként nézzem, vagy valóban komoly alkotásnak szánták. Bár a zárójelenetnél, a naplementében ellovagoló Francis fejre állított képe inkább az előbbire utal.
Amit mindenképp kiemelnék, az az operatőri munka. Engem már a film legelején megfogott a nagytotálok és a közeli kameraállások remek váltakozása. Szuperül emelik ki ezek a közeli betétek a pusztán élő embereket és mindennapjaikat. A film sztorija valóban nem ragadott magával, de a western-kedvelőknek mindenképp ajánlom, hiszen, ha iróniával is nézzük, és a magyar pusztába, mint a vadnyugat bűnözőinek világába helyezzük magunkat, akkor is kellemes másfél órában lesz részünk.