Violette élete egy tragédiákkal fűszerezett, de csodálatos történet. Nők, szerelem, irodalom, gyökerek. A Cirkóban vetítik a francia regényíró, Leduc mindennapjairól szóló filmet.
Az igaz történeten alapuló film már az elején olyan fontos kérdéseket feszeget, amelyekre gyakran mi magunk is keressük a választ. A főszereplő, Violette (Emmanuelle Devos) élete nem túl előnyös helyzetből indul. Család, kiegyensúlyozott viszony az édesanyával, férfiak, pénz, elismerés – mindezek hiányoznak. És ha így van – tesszük fel a kérdést magunkban -, mégis hogyan törekedjen az ember a boldogságra, az önkifejezésre és a szabadságra?
Violette Leduc magányosan, a második világháború utáni Franciaországban Párizsba megy. Ezekben az időkben sokan még a létfenntartással küzdenek. A főhősnő életében az éhezés elleni küzdelmet, valamint némi izgalmat az üzérkedéssel járó foglalatosság hozza. Szerelmi élete nincs, magányosan él egy kis lakásban, amely központi szerepet tölt be, a kávéházak helyszínei mellett. Az érintésekre, szeretettségre vágyás ösztönét apránként felvillanó testközeli képekben mutatja meg a rendező (Martin Provost).
Violette Leduc és Simone de Beauvoir, megismerkedésük előtt
Ekkortájt lép be Violette Leduc életébe Simone de Beauvoir (Sandrine Kiberlain), az akkor már sikeres írónő. Párizsban, a Saint-German-des-Prés negyedben, az intellektuelek által közkedvelt környéken találkoznak. Beauvoir felfedezi Violette-ben a nem mindennapi, érzékletes írót, és biztatja, hogy írjon. Írjon le mindent, ami akkor ő. A két nő viszonya innentől fogva megpecsételődik. Különös, s egyben élethosszig tartó kapcsolat lesz ez, sok csavarral, a belső és külső erők küzdelmeinek sorozatával.
Vajon idejétmúlt témákat ír le oly nyíltan, mint a leszbikus szerelem, amelyet elsőként fiatalkorában, egy internátusban élt meg? Miként viszonyul a férfiakhoz, saját testéhez egy abortusz után, a magát amúgy is csúnya nőként megítélő Violette? Milyen lenne az általa áhított viszony az anyjával Ugyanis anyja, Berthe (Catherine Hiegel) törvénytelen gyermekeként egész életében nehézséget okoz a tény Violette-nek. Stílusa nyers és erős. A korszakban erősödő feminizmus remek hangja. A szexualitást, a vágyakat tökéletesen megjelenítő, zavarba ejtő nyíltsága Beauvoir-t is elbűvöli, ezért erkölcsileg és anyagilag is támogatja.
A kusza lélek, sorokba rendezve
Provost fakó színeket használ, múltba terelő hangulatot és a boldogságtól cseppet sem csepegő érzelmi állapotot kreálva a beállításokkal. A nyílt, tiszta és őszinte megnyilatkozás a szavak erejében jobban megmutatkozik; ha valaki fülledt erotikával felvértezett filmre készülne, azt csalódás érheti. Itt a szavakban van az erő.
A film szakaszos felépítése által végigkövethető a fejlődés, a nézőpontváltás a főszereplőnél. Emlékezés és a jelen. A barátok, Jean Genet (Jacques Bonnaffé) regényíró enyhítést hoz életében, Jacques Guérin (Olivier Gourmet) megjelenése pedig anyagi segítséget és erkölcsi támaszt egyaránt. Mindezt mindig épp a melankólikus hangulatok végkifejlete előtt. Rögeszméinek kiírása, anyagi függetlenedés nehezen menne másképp. Egyetlenegy poén fedezhető fel, de az is keserédeskés: a felismerés, ahogyan barátai segítő szándéka is a feldolgozatlan érzelmek újabb kitörését vonja maga után.
Göröngyös életútat jár be a film. Nem túl markánsan fotózva, de témáiban erős, aktualitásukból csekélynyit sem vesztő témakörökre érdemes odafigyelni.
Violette
(francia, belga film)
Rendező: Martin Provost
Főszereplők: Emmanuelle Devos, Sandrine Kiberlain, Olivier Gourmet, Catherine Hiegel, Jacques Bonnaffé
Nyelv: francia, angol felirattal
Hossz: 138 perc