Hadik Irodalmi Szalon, ahol a kortárs reflektál a klasszikusra

Olvasási idő: 3 perc

Május 22-én rendezik meg a századik irodalmi estet a Hadik Kávéházban. Feltehetnénk a kérdést, hogy ma, a felgyorsult, modern világban miért népszerű egy ilyen típusú rendezvény? Miért övez két-, háromszoros túljelentkezés egy irodalmi estet? Juhász Anna tevékenységét követve erre könnyen választ kaphatunk, aki minden megmozdulásával hirdeti, hogy az irodalom világnézet. A Radnóti esten ebbe a világnézetbe kóstolhatunk bele, ahol kortárs és klasszikus tökéletes összhangban mutatja meg, miért nem élhetünk irodalom nélkül.

„Micsoda kikötő volt ez, milyen meghitten világítottak ablakai messziről, lucskos, szeles, nedves novemberi délutánokon, miközben az egész társaság Karinthyt várta, aki még a túlsó parton, Pesten ténfergett – úgy láttam az eső pászmáiban ezt a meleg helyet, mintha Odüsszeusz ithakai hajléka volna, ahol kérők tanyáznak Pénelopé körül, mialatt a furfangos görög a tengeren bolyong (…)”

Így jellemezte Németh Andor a régi Hadikot. Azt a Hadikot, amely sok írónak, költőnek adott kikapcsolódási helyet, megfelelő munkakörülményeket, de leginkább otthont. Ennek a kávéháznak az ablakaiban írt Karinthy, itt gyűlt össze az irodalmi élet apraja-nagyja: Kosztolányi Dezső, Déry Tibor, Füst Milán, Tóth Árpád, Rejtő Jenő, Devecseri Gábor, Németh Andor és Böhm Aranka. Kivételes hely volt ez, egyfajta origója a fontos társadalmi eseményeknek, irodalmi és művészeti tevékenységeknek. Ez pedig ma sincs másképp. A Hadik Irodalmi Szalon gondolata kilenc évvel ezelőtt fogalmazódott meg Juhász Anna, irodalmár fejében. Egy olyan közeget szeretett volna teremteni, ami

otthont ad az irodalomnak, közösséggé formálja a résztvevőket, és kommunikációt, összeköttetést biztosít az írók és az olvasók között.

A mai generációknak nagyon fontos a tényleges megtapasztalás, az igazi találkozás. A Szalon sikerét mutatja, hogy állandó teltházzal és túljelentkezéssel kell szembenézniük, ami a századik est alkalmával sincs másképp.

A jubileum kapcsán a Radnóti est több szempontból is rendhagyó lesz. Egyrészt a közönséget nagymértékben bevonják az est történéseibe – ahogy már az est előtt is történt, hiszen hetekkel ezelőtt elhelyeztek egy „Üzenj Radnótinak” feliratú dobozt a kávéházban, amibe bárki bedobhatott kedvenc versrészletet, saját gondolatokat, melyek az íróhoz kapcsolódnak, de még akár kérdést is fel lehetett tenni. Ez azért is különleges és elgondolkodtató ötlet, hiszen hiába olvassuk a verseket, valahogy távolinak tűnik az írója. De mit mondanánk, ha itt lenne? Meg mernénk egyáltalán szólítani? Magázzuk vagy letegezhetjük? Hiszen Radnóti egy fiatalember volt, mégis hajlamosak vagyunk a költőkre komoly, öregemberekként gondolni. Juhász Anna szerint az üzenetek egy kiváló kiindulási pontként szolgálhatnak a beszélgetéshez, vagy akár színesíthetik is azt.

„Sokféleképpen közelítünk bizonyos dolgokhoz, ezáltal a versekhez, Radnótihoz, magához az irodalomhoz is. Ezen az esten a személyes érzéseken lesz a hangsúly. Mit üzenünk? Mit kérdeznénk Radnótitól? Az üzenetek által eggyé válunk, közösen fogunk alkotni valamit. Látnunk kell, hogy igenis közünk van Radnótihoz. Mindenkihez más-más életszakaszában megírt verse áll közelebb. Van, aki azt kívánja, bár úgy tudna szeretni, mint ő, de akad olyan is, akit a szenvedéssel teli éveit megörökítő versei foglalkoztatnak. Ezzel az esttel a mából reflektálunk a költészetére, az a kérdés, hogy mit kezdünk ma Radnótival.”

Az est nem a néma felolvasás jegyében és a klasszikus előadók-közönség szerepek szerint zajlik majd, hanem egy közös beszélgetés elevenedik meg a Hadik Kávéházban. A meghívott vendégek Hámori Gabriella és Mácsai Pál színművészek és Kornis Mihály író lesznek.

Az est során néhány szerencsés nyereményhez is juthat kétféle módon. A Radnótinak szánt üzenetek közül Juhász Annáék többet is ki fognak húzni, hogy felolvassák. Akinek az üzenetét kihúzzák, POKET könyvet nyerhet, míg az email-ben regisztrálók közül kisorsoltak egy eredeti Radnóti kötetet és Gyarmati Fanni naplóját nyerhetik meg.

Végül én is elgondolkodtam azon, hogy ha lehetőségem lenne beszélgetni Radnótival, mit is kérdeznék. Biztosan kifaggatnám a Fanni és közte lángoló szerelemről, hogy melyik versét szerette a legjobban, és hogyan élte túl a lelki megrázkódtatásokat. De lehet, hogy nem kérdeznék semmit. Csak ülnénk egymás mellett egy kidőlt fán a folyóparton, és érezném a belőle áradó energiát.