Az ünnepi hétvégén átszeltük Magyarország alsó csücskét: szombaton részt vettünk az Írott-kő 35 túrán Kőszegen, majd vasárnap már az Éger-völgyben barangoltunk Pécsett. Még természetanyu is kegyes volt velünk, kellemes, napos őszi időt fogtunk ki.
Azt mondják, Kőszegen hamarabb érkezik az ősz, én meg hiszek nekik. Valóban hűvösebb volt legalább 5 fokkal, mint Pesten, az erdő színesebb lombkoronában pompázott még a reggeli ködben is. Az Írott-kő túrán három táv közül választhattunk: 50/35/20 – idén a Cartographia Kupa része is volt. Mi a kellemes középre szavaztunk, amiből majdnem egy 40-est kerekítettünk. Hogy miért? Ejnye-bejnye kedves szervezők, túraleírás nuku, szalagozás nagyjából semmi. Én eddig sosem jártam Kőszegen, nem hogy az erdejében, még egy telefonszám se volt odabiggyesztve az initerre (durva eltévedés esetén). Szóval szervezési problémáink voltak erősen, amitől nem tudok teljes mértékben eltekinteni, mert elég régi túráról van szó.
Kellemesebb részét tekintve viszont mindenki figyelmébe ajánlom, valóban gyönyörű a táj. Az osztrák határ mentén vegyes erdőben sétálunk, ahol a fenyves váltja a bükkös fákat. Az Óház-tetői kilátóból tiszta időben remek panoráma nyílik Kőszegre és az ausztriai hegyekre. Kisebb kitérővel lejuthatunk Hét-forráshoz (alapvetően a 35-ös táv nem érinti), mely nevét a millenniumi évben kapta. Kis kőtáblákon olvashatjuk a hét magyar vezér nevét, a forrás vize pedig kristály tiszta és jéghideg.
Második ellenőrzőpontunk Velem település volt, ahol viszonylag sokat bolyongtunk, hogy hol is lehet az Alkotóház. Némi időveszteséggel, viszont zsírosdeszkával jóllakva haladtunk tovább Bozsokra. Személygépjármű EP, Kalapos-kövön fix-kód a fa törzsén és egy hosszabb emelkedő után “máris” Írott-kövön vagyunk. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabb pontja, kilátója 2010 óta látogatható újra. Ha a határkövet keresnénk, a kilátón belül helyezkedik el. Igaz már javában sütött a nap, viszont az összes párát nem tudta felszívni, de így is pazar látkép tárult elénk.
Visszabattyogtunk Velem-re, majd a sárga kör jelzést kutattuk Kőszeg irányába. Susnyán keresztülvágva, kerítés alatt átbújva, a GPS-t és az itinert szinte folyamatosan figyelve csak-csak sikerült kibogarászni, hogy mi a kutya füle van, majd vissza csatlakozva a zöld sávba békésen besétálni a célba. Küzdelmes túra volt, nem is emlékszem, mikor keveregtünk ennyit utoljára, ezért morc-morc, viszont tényleg mese szép vidék. Ezúton is üzenem a szervezőknek, hogy gyönyörű a túrájuk, már csak a jobban kijelölt út hiányzik, és akkor egy igazán fenomenális élmény lesz minden szempontból.
Bevágtuk magunkat a kocsiba és irány Pécs. Jó későn értünk le, és rettentő fáradtan, ilyenkor jövök rá újra és újra, hogy a rövid, mély alvás mennyire pihentető. Az Éger-völgy 40/20/10 egy jól bejáratott túra, hiszen az MTVE Érem része. Valóban szemmel látható különbség volt a két erdő közt, a Mecsek is színesedik, de nem annyira, mint a Kőszegi-hegység. Szintén ködben indultunk útnak, viszont már az első ellenőrzőponton (Babás szerköveken) sütött a nap. Kivételesen kicsit hosszabb időre megálltunk: megreggeliztünk a kavicsokon ülve, gyönyörködtünk a kilátásban, majd indultunk tovább. Petőczpusztán frissültünk egyet (italvételi pont), az egykori Petőc aknánál csoki parányt kaptunk, egy kis hullámvasutazás a piros sáv kék plusz elágazásig, majd vissza séta Teca mamához. Itt jegyezném meg az előbbi túrára való tekintettel, hogy az MTVE szervezés – eddigi tapasztalataim alapján – mindig hibátlan.
Tartalmas hétvégét zártunk, jártunk új helyeken, régebbi kedvenceken, ködben, szélben, napsütésben, igazán aktív kikapcsolódás volt. Következő túránk a Piros 35, szintén MTVE Érmes és “bejáratott” darab, Cartographia Kupa részről pedig majd november 13-án a Rákosborzasztó lesz.