Egy helyszín, három szereplő, három életszakasz és három jelenet szűk egy órában. Számokban ennyit tesz az Ablak című darab, amelynek magyarországi bemutatójára február 15-én került sor a Trafó pincéjében, a Kontra Klubban a Bohócok a Láthatáron Csoport előadásában, és amelyet Bethlenfalvy Ádám rendezett Edward Bond azonos című drámája alapján.
A színlap szerint az Ablak az ifjúsági színházi előadások nagy halmazába esik bele, azaz a fiatalabb közönséget próbálja becsábítani a színházba, de nem pusztán ebben merül ki a szerepe, hiszen a nézői attitűd nem korlátozódik csupán a passzív befogadásra. A rendező tudniillik egy olyan alapanyaghoz nyúlt (jelen esetben Bond egyik drámájához), amely kifejezetten színházi nevelési társulatok számára íródott. Ezáltal tökéletesnek ígérkezik arra, hogy azokat a rétegeket is, akik ritkán vagy szinte soha nem lépnek kapcsolatba a színházzal, megszólítsa. Bethlenfalvy Ádám így nyilatkozott egy interjúban a darab kapcsán még a bemutató előtt:
A Bohócok a Láthatáron Csoport, mint szervezet annyiban különleges, hogy kimondottan hátrányos helyzetű rétegeknek készít programokat és nekik játszik. Az Ablak is ilyen lesz, fogjuk játszani olyan közönségnek is, akik nem nagyon találkoztak még színházzal.
A rendező drámapedagógusként is dolgozik, és egy kötetet is megjelentetett a színházi nevelési programokról, tehát nem véletlenül esett a választása egy Bond drámára, mert ahogy ő vallja, az a fajta gondolkodás, amit Bond képvisel a színház kapcsán, közel áll ahhoz, ahogy egy drámapedagógus is vélekedik róla. Egyébként nem ez az első alkalom, hogy Bethlenfalvy a neves angol drámaíró darabjaival dolgozik, hiszen már korábban is rendezett tőle (Tizenegy trikó). A rendező szerint a színház teret ad a közös gondolkodásnak, amely közvetlenül a darab utáni feldolgozó foglalkozás keretén belül valósulhat meg egy interaktív program révén.
Fotó: Jókuti Fruzsina
A történet röviden
Adott három személy: egy férfi (Gerner Csaba), aki lelép párja mellől, amint megtudja, hogy az terhes; egy anya (Feuer Yvette), aki drogproblémákkal küzd és eközben a fiába próbál kapaszkodni, valamint egy 16 éves kamasz (Fehér Dániel), aki ennek az egésznek megissza a levét. A helyszín egy külvárosi panellakás egyik sivár szobája. Itt fonódik össze hármójuk élete megannyi szerencsétlenségtől sújtva. Mi, nézők egy képzeletbeli ablakon keresztül pillanthatunk be a három részes családi drámába.
Van-e kiút a zűrzavarból?
Amint említettem, háromszor nyílnak meg előttünk azok a bizonyos ablakok, három ember életét bemutatva, akik elvileg egy család lennének, de nem lehet őket ekként definiálni, hiszen soha nem láthatjuk őket együtt, csak párosával, a következő felállásban: anya – apa, anya – fia, apa – fia. Az ő kapcsolataik mentén szerveződik meg a darab egy-egy sarkalatos konfliktusra kihegyezve az egymáshoz fűződő (v)iszonyukat. Így tagolódik három jelenetre egy család kálváriája, ahol komoly problémakötegekkel találjuk szembe magunkat: rossz szociális helyzet, egy magára maradt anya, drogproblémák, utcai verekedés, öngyilkosság és emberölési kísérlet. Az előadás során a dialógusok és az anya eszelős monológjai által kapunk részleges információkat a karakterekről, viszont a mögöttes motivációkra, a szereplők elhatározásaira és előzetes helyzetére nem érkezik válasz. A darab tehát felsorakoztat több családi problémát, amelyek az előadás végére sem oldódnak meg (ahogy például egy klasszikus színdarabban erre várnánk, hogy visszaálljon az egyensúlyi helyzet), tehát abszolút nyitva hagyja előttünk a felmerülő kérdéseket, és ezáltal nyílik remek lehetőség arra, hogy azokat a feldolgozó programon megosszuk, hogy teljessé váljon vele az előadás.
Egyébként elég minimalista díszlet jellemzi az Ablakot. Csupán egy kanapé, egy íróasztal és egy szék áll a nézőtérrel szemben. Nem is kell ennél több, felesleges kellék lenne más, hiszen úgysem ezen van a hangsúly.
A társulat legközelebb március 16-án, hétfőn fogja újra bemutatni a darabot. A helyszín változatlanul a Trafó pincéje lesz.