A fagyos Bükk szívében - Socfest

A fagyos Bükk szívében

Olvasási idő: 3 perc

A Szikla-forrás a Szalajka-völgy egyik legérdekesebb természeti képződménye

A Bükk-hegység egyik legkedveltebb turistacélpontja, Szilvásvárad és a Szalajka-völgy nem csak nyáron, hanem a fagyos téli napokon is számos látnivalóval és kikapcsolódási lehetőséggel várja a látogatóit.

A terület tömegközlekedéssel megközelíthető vasúton és a Volán járataival is. Hétvégente sajnos csak napi egy vonat közlekedik Egerből, a buszos kínálat ennél jóval bővebb. Vasúton érkezve a település déli részén fekvő Szilvásvárad-Szalajkavölgy megállótól egy könnyed sétával elérhető a fő turistalátványosságnak számító völgy bejárata. (A falu vasútállomása, amely egyébként a megcsonkított 87-es vonal végállomása is jelenleg, a település átellenes, északi végében található.) A hangulatos, fából és terméskőből készült váróhelyiséget magunk mögött hagyva az Egri úton juthatunk el az 1984-ben fogathajtó világbajnokságnak otthont adó lovaspályáig, ahol jobbra kanyarodva indulhatunk el a Szalajka-patak völgyébe vezető túránkon. A lipicai mének hazai pályájának minősülő aréna egyik oldalán a kisvasút feltűnő vágányai, a másikon pedig ajándékboltok és vendéglátóegységek jelzik, hogy jó felé haladunk. A Szalajka-völgy nemrég komoly turisztikai fejlesztéseken esett át, aminek köszönhetően többek között megújult az erdei vasút, egy hatalmas parkolótér létesült a fatelepnél és aszfaltozott gyalogút vezet egészen a Fátyol-vízesésig. A szakasz hossza mintegy 4 km, ami nem vészes, ám mégis jobban tesszük, ha az egyik utat a kisvasúttal tudjuk le. A Fatelep állomástól induló szerelvényt az erdei vasút ősszel felújított és hibrid hajtásúra átépített mozdonya húzza, az utasok kellemesen előfűtött, zárt kocsikban foglalhatnak helyet. A mintegy negyedórás zakatolás után a Gloriett-tisztáson találjuk magunkat.

 

A Gloriett-tisztás a kisvasút végállomásával

Innen több túraútvonalon is elindulhatunk, ám ha a völgy az igazi úticélunk, célszerű egy rövid kitérőt téve felmászni az Istállós-kői barlanghoz, aztán pedig visszafordulni a falu irányába. A hegy oldalában nyíló üreghez szerpentinszerűen mehetünk fel, útközben érintve a Szalajka-patak forrását is. A természetes “luk” hatalmas, háromszög alakú száján túljutva egyetlen tágas, 57 méter hosszú termet találunk. Ez az ország leglátogatottabb ősemberbarlangja. A völgybe visszakanyarodva, átszelve a tisztást, elérhetünk az egyik leghíresebb látványossághoz, a Fátyol-vízeséshez, amely jelenleg sajnos csak a nevében vízesés, ugyanis a csapadékszegény időjárás miatt tavaly nyáron kiszáradt, és azóta sem tért vissza bele a folyadék. Ennek ellenére egyszerre impozáns és szomorú mementó a karsztvíz által létrehozott, szabályos mészkőpadozatok látványa. Innen egy kőhajításnyira szabadtéri kiállítás és tanösvény keretében ismerkedhetünk az erdő életével, meg a természettel.

Tovább ereszkedve Szilvásvárad felé, társunkul szegődik a patakmeder, majd miután elhagyjuk a Szikla-forrást (a Szalajka-patak másik fő táplálója), sorra következnek a pisztráng-szaporító és -nevelő tavak. A nagy halastó mellett érjük el az Erdészeti Múzeumot. Hamarosan elhaladunk a vadaspark mellett is, amelyet dámszarvasok és muflonok népesítenek be. Mielőtt beérkeznénk a faluba, megvan a lehetőség elkanyarodni, és felmászni a 2000-ben épített Milleniumi kilátóhoz a Kalapat-hegyre. A település határát átlépve a már korábban említett civilizációs infrastruktúra fogad, ám ezen túl meg kell említeni az aktív kikapcsolódást kedvelők számára létesült bobpályát, illetve a felvonóval felszerelt, enyhe lejtésű, ám ratrakkal kezelt sípályát.

 

Kettő a vadaspark dámszarvasai közül

A faluban érdemes egy sétát tenni, néznivaló ugyanis itt is akad. Például a lipicai ménes a hozzá kapcsolódó Lovasmúzeummal, a Börtönmúzeum és Panoptikum, vagy a környék népi építészetének jegyeit magán viselő Orbán-ház. A házak fölé magasodik a volt Erdődy-Pallavicini-kastély, amelynek falai között napjainkban a La Contessa Kastélyszálló üzemel. Jellegzetessége a településnek a református kerektemplom, amelyet 1840-ben építettek.

Egy szó mint száz, ilyenkor is érdemes ellátogatni a Bükkbe, hiszen a felsorolt látnivalók nem csak nyári köntösben, hanem a téli táj színfalai előtt is mutatósak, jóval több fehérséggel és érdekes jégképződményekkel fűszerezve.