Azok, akik szeretik a nyers és piszkos metal hangzást a zenében, egyre tágabb fülekkel és üresebb fejjel fogják végig hallgatni a Grimcity nevű fővárosi zenekar első kislemezét. A sokat sejtető, The Void címet viselő EP egy letisztult és minőségi hangzóanyag, amelynek a létrejöttéhez vezető útról kérdeztük a zenekart.
Socfest: Először is arra szeretnélek kérni titeket, hogy röviden mutassátok be, kik alkotják a bandát, és hogy hogyan alakult a zenekar?
Grimcity: A csapatot Fráter Dániel énekes/gitáros és Nagy Gergő basszusgitáros alapította 2014 decemberében, korábbi zenekaraik után. 2015 elején állt össze a végleges formáció Mattyasovszky Ádám dobossal és Palkó Balázs gitárossal. Palkót egy másik zenekarból ismertük, Matyával pedig egy koncerten lettünk jóban.
SF: Kicsit le vagyok maradva a metál szcénában, de nekem olyan zenekarok villantak be elsőre a kedvenceim közül a kislemezeteket hallgatva, mint mondjuk a Norma Jean, vagy a Circle Takes the Square. Számotokra mely zenekarok számítanak példa értékűnek, esetleg követendőnek?
GC: Számunkra is nehéz konkrét zenekarokat kiemelni, bár a Norma Jean-t már többen is emlegették velünk kapcsolatban. A zenekarunkban mindenki egy kicsit másmilyen stílust preferál, de a koszos, mocskos, mégis dallamos hangzásvilág az, amit mindannyian szeretünk és követünk.
SF: Furcsa kettősség volt bennem a számaitokat hallgatva, mert miközben jó hallgatni őket, nehéz megfogalmazni, hogy miért. A hangsúlyos, ugyanakkor furcsa dinamikájú basszusgitár dallamok, a szológitár visításával, szimpla kis akkordjaival, és rövidke fél-dallamaival kiegészülve nagyon depresszívvé teszik a számaitokat, amik az énekes hangszíne és szövegei által válnak kerek egésszé. Tényleg ennyire lehangoltak és zaklatottak vagytok, hogy ez jön belőletek?
GC: Van bennünk egy jó adag spleen, igen, de inkább úgy fogalmaznánk, hogy az emlékek keserédes íze az, amitől ilyen lesz a zenénk. Ugyanis a mondandónk fő témája a gyerekkori emlékek, helyek, és hogy ezeket hogyan éltük meg. A zenei világ pedig abszolút ösztönös, de szerintünk is kerek egészet alkot a zene-ének-szöveg hármas.
SF: Metalcore stílusú bandákkal ma már Dunát lehet rekeszteni. Miközben sok sikert kívánok nektek, mert nagyon tetszik a zenétek nyers ereje és monoton sodrása, tartok tőle, hogy pár éven belül a dallamos gitártémák és az érzelmes csilingelő vokálok is bele férkőznek majd. Természetesen nem kell fogatkoznotok, pusztán csak arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek a ti zenétek hogy fog majd változni az évek során, illetve, hogy hova szeretnétek fejlődni?
GC: Már a lemez készítése során is felmerült bennünk, hogy a számokba 1-2 sávon zongorát vagy dallamosabb gitártémákat keverjünk, de a tisztább ének valahogy nem illene hozzánk és a zenekarunk mocskosabb megszólalásához. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy most mi a divatos, de szerencsére sikerült így 2016-ban is egy kicsit egyedibb megszólalású zenét írnunk. Ha egy kicsit klisések akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy a „magunk útját járjuk, és igyekszünk mindig egyedit alkotni”, de szerencsére ez nálunk magától értetődik, így azt gondoljuk, ezen az úton haladunk tovább. Még az is lehet, hogy kicsit hosszabb, opusszerűbb számokat írunk később, de alapvetően a kislemezen hallott világot szeretnénk tovább vinni és csiszolni.
SF: Mennyi ideig tartott mire összeraktátok a hat számot a The Void című EP-tekhez? Hogyan és mennyi idő alatt vettétek fel az első kislemezeteket?
GC: 1.5 éve kezdtünk zenélni, és a számaink összerakása és felvétele mondhatni folyamatos volt, de úgy igazán kora tavasztól foglalkoztunk a kislemezzel aktívabban. A számokat a saját próbatermünkben gyakoroltuk be, a felvételeket a zenekarunk jó barátjánál, Erdőhegyi Bálintnál készítettük, aki az Orient Fall gitárosa és egyben kiváló hangmérnök. A keverés és mastering is az ő házi stúdiójában készült.
SF: A Soulcatcher és a Circles című számokhoz klipet is készítettetek. Voltak akik segítettek nektek ebben, vagy magatoknak készítettétek el őket? Van esetleg valami érdekes, vicces történetetek a helyszínnel, illetve a felvétellel kapcsolatban?
GC: Mindkét videó saját ötlet volt, a felvételben és vágásban szintén egy ügyes kezű jó barátunk, Gulyás Marci segédkezett. A Circles-nél az énekesünk, Dani pesthidegkúti otthonának pincéje szolgált helyszínül, ami a zenekar szempontjából egy kultikus kis hely, illetve itt szerettünk volna egy zenélős, személyesebb hangvételű videót forgatni. A Soulcatchernél a szám atmoszférája és szövege határozta meg a videót, a szám maga egy álombéli, kissé okkult látomásról szól, így a kameramozgás íve és lassúsága, illetve a gyors vágások remek kontrasztot képeztek a szám mondanivalójával. Természetesen cél volt, hogy sötét, borús és kemény legyen, reméljük, ez összejött.
SF: Tudtok valamit arról mondani, hogy hol és mikor lehet majd hallani élőben a Grimcity-t? Lesz majd produceretek, aki egyengeti az utatokat, vagy mindent magatok fogtok intézni?
GC: Már jó pár koncert a hátunk mögött van, februárban kezdtünk el koncertezni, és azóta havi 1-2 buli mindig kilátásban van, szerencsére. Legközelebb július 30-án játszunk Dorogon, a Kacsában, de van már 2-3 szeptemberi és októberi bulink is szervezve. Nem gondolkoztunk még produceren, egyelőre szeretnénk mi magunk egyengetni a banda jövőjét.
SF: Köszönjük szépen. Sok sikert kívánunk!
GC: Mi köszönjük!