Közel négy évet vártunk rá, majd kicsit szomorkodtunk, hogy már elfogyott a jegy a FOO-ra, amikor kiderült, nemcsak Londonban lép fel a Kispál és a Borz, hanem a környező országok magyar lakta területein. A két erdélyi állomás közé pedig a felvidéki Bátorkeszi Borfesztivál került, ami nem csupán a koncert miatt volt érdekes, hanem a finom borok miatt is megérte meglátogatni.
A település Budapesttől 75 kilométerre található, egy aprócska felvidéki borfalu, ami mellett a hatalmas lankás szőlő terül el. Ennek a főutcáján volt maga a fesztivál. Kicsit ugyan szűkösnek bizonyult, hiszen az egyik szervező elmondása szerint “csak” 4-5 ezer emberre számítottak. Mintha Woodstockot éltük volna újra át. A helyzetet a szervezők is felismertek, egész jól kezelve a dolgokat.
Közel harminc pincészet borait lehetett megkóstolni, az ilyen helyeken megszokott borjegyes, nyakba-poharas megoldással. Rettentő családias hangulattal fogadtak mindenhol, segítőkészen és udvariasan kínálta és ajánlotta mindenki a borát, sokan a saját portájukon létrehozott kerthelyiségben. Több helyen bográcsban főtt helyi étkekkel is kínálták az éhes vendéget, ami annyira megfogott minket, hogy már ekkor úgy gondoltuk: ide vissza kell még jönni.
Az ital általában a lankásabb vidéknek megfelelően lágyabb, többnyire fehér szőlőből készült, bár kóstoltunk testes vöröset is. Rossz bort nem is találtunk, még a legolcsóbb kategóriában sem, bár volt aminek jót tett a szabad levegő. Volt gyümölcsös, száraz, édes – ki-ki mit szeretett.
Miközben a fesztivál borait kóstolgattuk, a Jóvilágvan nevű szlovákiai zenekar már gőzerővel húzta a talpalávalót, ami számomra leginkább a Sonar Bistróra hasonlított. Amolyan alternatív rock-jazz néhol ska riffekkel. Olyan összetett és hangulatos, ami igazán illett a főfellépőhöz.
Fél tíz után nem sokkal, már borzasztó tömeg volt a színpad előtt, de mégis mindenki türelmesen várt, majd felcsendültek a Bársonyfüggöny kezdő akkordjai, és egy egészen komoly időutazásba keveredtünk. Lovasi is többször megjegyezte, hogy ezek milyen öreg számok – hiszen a hivatalos program szerint csak 1994-ig játszották a számaikat. Hallottunk több olyan dalt, amit ritkán játszottak, de hatalmasat tomboltunk a Lefekszem a hóba, a Húsrágó hídverő vagy épp a Szőkített nő című dalokra. De volt némi jövőbe tekintés is…
Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy hiányzott a zenekar. Kispál András dülöngélős-láncdohányzós karaktere és a zseniális gitárjátéka, illetve Lovasinak az idióta megszólalásai két dal közt, vagy épp egy szám közben. És hiányzott az is, hogy nem tudnak kétszer ugyanúgy eljátszani valamit. Bár ígéretük szerint mindent megpróbálnak eredetiben eljátszani, de valahogy mégis más. A Zsákmányállat kiállása közben például soha sem volt még gitárjáték, de volt néhány dal, ami ha minimálisan is, de áthangszerelve szólalt meg. (hallgassátok és nézzétek sbistvan néhány videóját!)
Összességében aki még nem vett jegyet a FOO-n tartandó magyarországi Kispál bulira, az kezdjen el minden követ megmozgatni, mert mi már tudjuk, hogy jó lesz. Aki meg itt volt, az készüljön, mert jövőre folytatjuk! Mi biztos ott leszünk a Bátorkeszii Borfesztiválon, reméljük a Kispállal és sok finom borral együtt.
Rengeteg képet találtok a Facebook eseménynél, vagy a fesztivál oldalán – a fenti két képet is ez utóbbiról szereztük.