Orfűn halászni mindig nagy élvezet, hiszen a Fishing szerintünk a leghangulatosabb magyar fesztiválnak számít, annak ellenére is, hogy idén már kicsit többen voltak a kelleténél. A hazai, zenei élvonal mellett, bepillantottunk a vízparti dolgozók és a helyi borászok kulisszái mögé.
Imádom a hatos utat, a pályát meg még jobban, mert szinte sosincs rajta senki! Ennek nem tudom, mi lehet az oka (egy ideig a megépítés utáni löszfal-beomlásra fogták – de hát mikor volt az már?!), mindenesetre szuper száguldani az alagutak alatt, a pusztaság magányában, és semmihez sem fogható a filléres kávé Sásdon, a helyi kiskocsma pultját támasztva, ami kötelező fesztiválkellék, a három kiló rántott hús és a buliindító sör mellett.
A fesztivál olyannyira kedves, hogy még a biztonsági őr is mosolyog, amikor a táskádban turkál, nem beszélve a takarítónőkről vagy a hangosító fiúkról. Mindenféle korosztályt megtalálni Orfűn. A frissen végzett gimnazisták a harmincas-negyvenes haveri körök szomszédságában sátraznak. Hajnalban az egyik csapat óbégat, reggel nyolckor a másik. Az alvás már kétesélyes, de az összkép igencsak mókás. Egy koncerten hasonló a helyzet. A fellépőkért rajongó tinilányok közelében az ingyen beengedett, hatvan év körüli, orfűi lakos ropja, miközben egyedülálló középkorú férfiak riogatják a pisilő lányokat a bokorban, szexuális ajánlatokat téve. (Persze, ez az utóbbi eset nem a legjellemzőbb, csak egy jó szemléltető példa.)
A vízpart felemelő, a víziszínpad ötletével együtt. A hideg, esős idő ellenére sokan fürdenek, de vízibiciklizni szintén lehet, meg van egy belépős strand is, ami medencés. A lángos kiváló, a parkoló pöpec. Bár a helyi vendéglátás (nem is értem, miért) nincs felkészülve a megnövekedett rendelésszámra, az étteremben másfél-két óra a kiszolgálás, és a szegény pincérlány folyton elfelejt mindent. Pedig FOO csak egyszer van az évben, érdemes lenne felkészülni rá!
Furcsa, hogy nem a sör a menő (hiába az ellenállhatatlan re-pohár, amiből természetesen mindenki hazavisz egyet), hanem a legtöbben fröccsöt isznak, azt is palackból. Körülbelül egy ezresért kapsz 6-4 arányban bor-szódát, ráadásul nem pancsolt, gagyi bólét, hanem igazi, termelői nedűt. Megadja az alaphangulatot, az egyszer biztos! Mivel a koncertek szinte egymást követik, nem maradsz le kábé semmiről, csupán sodródnod kell a kis területen bóklászó tömegekkel. Este pedig irány az Unicum Bár, ahol hajnalig ropja a nép! Pirkadatkor csodálatos az erdő által körülvett Panoráma Kemping, reggel pedig kifejezetten vicces a koffeinosztó bódénál kókadó másnaposok látványa, akik bambán figyelik a még részeg, gitározgató aznaposokat, akik mellett pont egy Kispál-sláger közben sétál el Lovasi András.
Hát, ilyen ez az Orfű! Zenészek iszogatnak együtt saját közönségükkel, Livius kutyavacsoráztatás közben megmondja a világról a tutit, az Esti Kornél pedig elérzékenyül a fellépése során, hogy az ő számukról lett elnevezve az idei nagyszínpad.
Szóval…BOLDOGSÁG, TE KURVA!
A fesztiválon készült képeinket itt láthatjátok!