Ilyen volt először a Művészetek Völgyén - Socfest

Ilyen volt először a Művészetek Völgyén

Olvasási idő: 2 perc

„Egyszer el kéne mennem nekem is” – számtalanszor hallottam már ezt a mondatot, amióta eldöntöttem, hogy ki fogok menni a Művészetek Völgyére. Az ország legnépszerűbb összművészeti fesztiválja július 20-29-e között Kapolcson és környékén nem okozott csalódást, és szeretném, ha mások se halogatnák az utat. Ilyen volt először ott járni.

Igazi nyárias hangulat fogadott, miután átgurultam a Kapolcs tábla mellett a hegyvidék útjaitól remegő kisautómmal. A Művészetek Völgyét legegyszerűbben úgy tudnám leírni, mint egy városligeti vásár és egy falunap üdítő keverékét, Budapest zsúfoltságától és zajától távol.

Csendes percek Kapolcson, a Művészetek Völgye Fesztivál helyszínén.

Pesten sok szabadtéri rendezvényen fordultam meg (elegáns borkostolótól a Pokémon Go vadászidényig), de a Völgy atmoszférája lemásolhatatlan. Nem színfalakból áll a templom, nem rajzolták meg vonalzóval a terület építési terveit, és hiába voltunk sokan, valahogy nem érződött az a fullasztó zsúfoltság.

A hozzám hasonló első völgyezőknek azt javaslom, hogy amint megérkeznek, szerezzenek egy programfüzetet. A helyszínek bemutatója, a Csigabusz menetrendje, a programtáblázat és a fesztivál térképe is benne van. A rengeteg helyszín és a falvak közötti utazás miatt érdemes akár már otthon előre tervezni.

Programok minden sarkon, néha buszra is kell szállni a Művészetek Völgyén.

A rövid délutánomba – a felfedezés mellett – a Cirque de Tókert előtti színpadon megrendezett improvizációs színház és a Kaláka Versudvar zenés versimpró estje fért bele. Mindkét program elképesztően közvetlen volt. A közönségnek lehetősége volt hatni az előadásra, és nem tűnt el mindenki egy nagyszínpad előtti masszában.

Az improvizációs színház kezdete előtt felhívtak minket a színészek közé, hogy tőlük karnyújtásnyira, kényelmes babzsákfoteleken nézzük meg az előadást. A játék ott előttünk született meg, és személyes tárgyainkkal vagy szereplésünkkel szállhatunk be (én például kék pokrócomat küldtem a sztárság felé vezető útra).

Színház, közvetlenség, napfény. Pillanatképek a Völgyből.

A versimpró során szavakat adhattunk meg ott helyben megírt versekhez, nyereményeket kaptunk néhány irodalmi kérdés megválaszolásért, és érdekes történeteket hallhatunk a népzenéről és a költészetről.

Korábbi sorstársaimnak, akik csak tervezik, hogy egyszer elmennek a Művészetek Völgyére, azt javaslom, hogy jövő nyáron ne halogassák tovább az utat. A fesztivál családbarát és a kutyáknak is jut hely bőven, szóval nem kell senkinek kimaradnia.

A versudvar irodalmi játékokkal és történetekkel vártak minden érdeklődőt.