Október 9. és 12. között rendezték meg másodjára az Oktoberfest Budapest-et, a Városligeti Műjégpályán. A négynapos mulatságból kettőt kint töltöttünk, nekünk nagyon tetszett a fesztivál. Az időjárás is kedvezett, napközben napsütéses, kellemes meleg volt, és még este sem lehetett megfagyni – főleg ha az ember már kicsit többet kóstolt a kelleténél.
A nyitónapról lemaradtunk, de péntek délután már kint voltunk a “jégen”. Alapvetően egy kicsit kapkodósra sikerült a napom, és mondanám, hogy egyszerű volt a bejutás, de nem. A karrszalaggal némi bakiparádé akadt, három biztonsági őr próbálta összenyomni a zárját, mire kiderült, hogy pont az a műanyag pöcök hiányzik róla, amivel bepattan a helyére. Semmi gond, visszamentem a pénztárhoz, hogy cseréljék ki. Azért a jegykiadó lány is megpróbálta, hogy biztos nem lehet-e összepréselni, de miután lecsúszott a patentről az ujja (Bocsánat, de szegény kiscsajt majdnem kinevettem a “jaj, a körmöm” mondat eleresztése végett!), adott egy másik karszalagot. Vigyorogva indultunk vissza a bejárathoz, ahol teljes volt a siker, és végre bejutottunk a fesztiválra.
Tudom, hogy majdnem minden a sörről szól, de én elsősorban egy kávéra vágytam. Rögtön meg is céloztam a jobbkéznél lévő standot, ahol két fiatalember tevékenykedett. Akartam fizetni, és ahogy nyújtottam a kezem, rákérdezett az egyikőjük, hogy mi az a karszalag a kezemen, mert még senkin nem látott ilyet. Kisebb beszélgetésbe bonyolódtunk, aminek a során megtudtam, hogy ez a kedves kis társaság az olasz Perfero Caffé egyetlen magyarországi forgalmazója, a WS-Trade Kft. Telephelyük Veszprémben van, 2010-ben alakultak azzal a céllal, hogy a termékcsaládot alkotó kávékeverékeket és kiegészítő termékeket forgalmazzák. Három koffeines és egy koffeinmentes kávéval dolgoznak, ezen felül saját zacskós cukor, ishler és brownie is kapható náluk. 2012-ben a Perfero Unica, amely egy 100%-os arabica-keverék, arany csillagot nyert a londoni Great Taste megmérettetésen. Én először egy capucchinot kóstoltam meg, ami egy 35%-os arabica volt – lágy ivású, kesernyés utóíz nélküli – nagyon finomnak tartottam. Az espresso 75%-os arabica, mogyorós-csokoládés illattal, telt és erős ízzel. Nekem bejött. Akit bővebben érdekel a cég, ezen a honlapon olvashat róluk, merem ajánlani őket!
Körülnézve a fesztiválon, kiderült, hogy rengeteg a látnivaló. HB Sörsátor kis színpaddal, a kávésok mellett kisebb kirakodóvásár, a Kocsmasportok sátron belül sörpong, csocsó, biliárdfoci. Egy-két kajás stand, majd jöttek a kézműves sörök sok-sok fabódéval – magyar, német, cseh és bajor biztos, hogy volt. Egyre közelebb érve a hídhoz a söröket felváltotta a bor és a pálinka, az egyik standnál például ehető formában. Igen, ehető! Volt például pálinkagolyó, aszalt gyümölcsös zselé, sörfeles és hasonló érdekességek. Megérkeztünk az Álomautó Múzeum kiállításához. Két Cadillac, egy Rolls Roys és egy Pontiac, plusz egy csodaszép Corvette volt terítéken, aki akart, még bele is ülhetett az autókba pár fénykép erejéig, persze némi pénz ellenében. Továbbhaladva már látszott a Szegedi Halászcsárda, ahol egy egész marha sült és egy hatalmas kondérban halászlé. Már szembetűnt Tibi atya sátra is, mellette a Paulaner Sátor saját zenepulttal, természetesen sörcsappal és ételekkel. Mögötte a VIP, majd a hatalmas koncertsátor, valamint a világkonyhák.
Bajor kolbász, saslik, grillcsirke, lángos, pizza, hekk, babos káposzta, csülökpörkölt, minden, mi szem-szájnak ingere. A kedvencem a mozdonykemence volt, ahol barbecue ételek készültek a Befalo Bill jóvoltából. Közvetlen az épület előtt színházak standjai voltak, valamint kézműves élelmiszerek: sajtok, csokoládék, lekvárok, paprikák, stb. Az egészből már csak egy dolgot hagytam ki – a kalandparkot, háttérben Vajdahunyad várával. 
Igazából én elneveztem mini-vurslinak, mert pónilovaglás, ugrálóvár, célbadobás, horgászás, körhinta, hullámvasút, dodgem, breakdance (meg ennek egy továbbfejlesztett verziója, ami függőlegesen is pörög), trambulin és XXL várta a látogatókat. Utóbbi úgy nézett ki, mint egy fejjel lefelé fordított buzogány, négy ülősor volt körberakva egy hosszú oszlopon, amit vízszintesen lóbáltak, miközben forgott. Nem sűrűn jártam vidámparkba, mert nem az én gyomromnak vannak ezek a szerkezetek kitalálva, de biztos jó lehetett.
Igyekeztünk megnézni mindent. Belecsöppentünk az Animal Cannibals fellépésbe, akikkel feleseztünk is egy jót. Pontosabban ők mondták a szó egyik felét, mi meg a másikat, lásd: pá-linka, te-quila, huber-tus, uni-cum, és így tovább. Pár dalt azért megemlítek a felhangzottakból: Mindenki azt akarja, Péntek az én napom, Takarítónő, Kérek egy puszikát. Jó hangulatú fellépés volt. Szombaton a Cartographia-Budai Kilátók volt a program, este – társaság hiányában – kimaradt a Beatrice koncert, de vasárnap visszatértünk a tett színhelyére. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a két nap alkalmával nem is söröztünk, nagyot téved. Két magyar kézműves sört emelnék ki. A Főzdebusz-on ugyan többféle sör is megvásárolható volt, de én a meggyesért oda-vissza vagyok. A Békésszentandrási Serfőzde meggyes söre leírhatatlan, olyan könnyed ivású, selymes, és valóban nem meggy, hanem meggyes. Az ember csak arra lesz figyelmes, hogy elfogyott a poharából. 
A másik a Kockás a barna bodzával. A barna sörök alapból keserűbbek, ez mégis egy édeskés, halványan bodzás, közepesen erős, az ecseri Brandecker Sörház forgalmazza. Kicsit belehallgattunk Geszti Péter előadásába, és ettünk egy jót a Horvátháza Falatozó-nál. A Király Perec is tényleg nagyon finom volt. A szomszédban Kürtöskalács Fesztivál zajlott, így ha már ott voltunk, megnéztük azt is. Körbesétáltuk a várat, majd kikötöttünk egy közeli kocsmába. A tűzijátékról ezért nem tudok információval szolgálni.
Összességében nekem nagyon tetszett az Oktoberfest. Gondolom, érezhető, hogy mennyi látnivaló volt, szerintem ehhez mérten a napijegyeket igen barátságosan árulták. Nagyon úgy fest, hogy jövőre is lesz, és lassan nálunk is hagyománnyá válik ez az ünnep. Én ezúton is köszönöm a rendezőknek ezt a remek fesztivált, és remélem, hogy 2015-ben is találkozunk!
