Nekem nincs sok összehasonlítási alapom az elmúlt évek VOLT-jaival, először 2016-ban vettem részt két napig a Fesztiválon. Akkor az irdatlan embertömeg ellenére jól éreztem magam, sima liba volt a karszalag átvétele és a bejutás is. Még mielőtt beszámolnék a szerdai koncert élményeimről, muszáj pár szót ejtenem az idei szervezésről.
Nyilván nincs jogom beleszólni, mert én csak egy haszonélvező vagyok, sose rendeztem még fesztivált, de azért a véleményemet megírhatom. Én jó ötletnek tartom a Festipay-t, karszalaggal vagy bankkártyával rögtön tudok fizetni, nem bajlódok az aprózással, nincs olyan, hogy nem tudnak vissza adni a pultnál, szóval ez rendben van. Szintén a karszalaggal valósul meg a területek közötti mozogás, ezért elmesélem a bejutásunkat az idei VOLT Fesztiválra, hosszú lesz.
A szakmai jegy átvételnél 10-15 perc sorban állás után tudatták velünk, hogy “ne haragudj, én csak béreleteket adok ki, a napi jegyeket a mellettem lévő ablaknál adják”. Kedves volt a fiú, de igazán foghattunk volna egy A4-es papírt, egy filc tollat és némi ragasztót, hogy ezek segítségével kirakjuk az ablak fölé ezt a két szösszenetet: HETI BÉRLET / NAPI JEGYEK. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik a nem megfelelő sort választották ezen információ hiányában és tök feleslegesen álltak 2x sorba a tűző napon.
A karszalag sikeres átvétele után megindultunk a bejárat felé. Újabb sorban állás után a “jegyellenőr” tudtunkra adta, hogy ha kempingezni szeretnénk, az még kb. 300 méter séta jobbra hátra, de a karszalagjainkat felrakja, nehogy elhagyjuk. Szintén kedves és segítőkész volt a személyzet, még mindig nem tudok haragudni. A kemping bejáratánál embertömeg volt, nagyjából a középső végéhez beálltunk, a kapu előtt már kialakult a tömegből a sor, becsipogtatták a karszalagunkat, átvizsgálták a csomagjainkat és képzeld, nem fogod elhinni, de bejutottunk a VOLT-ra. A bökkenő csak az volt, hogy ez a fesztivál terület, egy éles balra fordulással és további egy kapu átkelésén, karszalag csipogtatással egybe kötve érkeztünk meg a kemping területére.
Oké, fasza, 5 sort végig álltál, kétszer csipogtál, de legalább áll a sátor és még csak kb. 1,5 órát b*sztál el az életedből! Ez öregem, kritikán aluli. Sebaj, jó lesz, buli van, fő a pozitív hozzáállás! A kemping területét elhagyva csipogtunk egyet, hiszen a karszalagokat befelé és kifelé egyaránt ellenőrzik. A fesztivál dolgozói nagyon jó arcok, türelmesek és segítenek, ez azért javított a szituáción, de attól még nem lett jó. Beszélgettünk sokadjára visszatérő vendégekkel, mindenki egyöntetűen azt vallotta, hogy az idei szervezés messze elmaradt az előző évekhez képest.
A nulladik napon nem volt átjárás a kemping és a fesztivál között, a – nevezzük szervízútnak – mellett kellett előre sétálni a főbejárathoz. Ma reggel nagyjából fél 8 körül szerettem volna inni egy hideg szódát, vagy venni egy sört, de csak egy kávés stand volt nyitva, ami előtt képzelhetitek, mekkora sor volt. Gondoltam éppen ráérek, leülök valahova a kajás standok között, csak kinyit valamelyik. Körülbelül fél 11 volt, mire ez megtörtént – rendszeresen visszajáró vendég, ez a 6. VOLT Fesztiválja, “szokás szerint” egész hétre jött, a nevét nem árulta el.
Miután a nagy izgalomra megszereztük első italainkat, meg egy óriás pizza szeletet reggeli gyanánt Ganxsta Zolee és a Kartel a húrok közé csapott. Sajnos velük egy időben játszott az Amaranthe, megpróbáltunk ketté szakadni, kisebb-nagyobb sikerrel. Magyar oldalon a jól megszokott, vagány zenét kaptuk, svéd vonalról pedig egy erőteljes, hangulatos koncertet. A videót nem mi készítettük, de érdemes belenézni:
Nagyon nem mentünk el a nagyszínpad közeléből, gyakorlatilag szinte az összes fellépőnek “oda szólt a jegye” akikért leutaztunk Sopronba. A következő zenekar 1993-ban alakult, legnagyobb sikereit a 2000-es évek elején érték el, és az akkori fiatalságba mélyen beleivódtak dalaik. Ki ne ismerné Last Resort, Getting Away With Murder, Not The Only One, Scars című dalokat? Igen, ők a Papa Roach. Ha nem látom őket a saját szemeimmel, meg nem mondom, hogy eltelt 20 év. Ugyan az a lendület, ugyan az a hang, csak kicsivel több a ránc az arcokon.
Újra tinédzser lehettem, ráadásul volt egy nagyon szép gesztusa a zenekarnak. Sajnos az elmúlt időszakban elvesztettünk pár kiváló zenész társat, legutóbb Keith Flint távozott el közülünk. Az ő emlékének játszották el a Firestarter-t, majd egy perces néma csenddel róttuk le tiszteletünket. A mi felvételünk sajnos elég rossz minőségben került rögzítésre, viszont az alábbi videó nagyjából vissza adja, milyen érzés volt a sorok között tombolni:
Amikor megtudtam, hogy pont ezen a napon lép fel a Cypress Hill is, majd’ kiugrottam a bőrömből. Viszont nem egészen olyan koncert élménnyel gazdagodtam, mint amire vágytam… Vagy mégis? Az első 20-30 percben a banda DJ-je nyújtott előadást, ami számomra már az élvezhetetlen kategória felé közelített. Szerencsére ahogy megérkeztek a többiek, már ismerősebbé vált a zenekari kép és hang, jobban hasonlított arra, ami az emlékeimben élt. Felcsendültek olyan klasszikusok, mint például Roll It Up, Light It Up, Smoke It Up, I Wanna Get HighDr. Greenthumb, Hits from the Bong, Insane In The Brain, RockSuperstar, de ajándékba kaptunk egy feldolgozást is, egész konkrétan a House Of Pain – Jump Around produkciót. Vegyes érzelmeim vannak, mert a kezdet egyátaltán nem tetszett, viszont eljátszották szinte az összes kedvencemet, maradjunk annyiban, hogy jó buli volt.
Izzik a talaj. Egész nap erre a koncertre vártunk. Sőt, én már évek óta erre a koncertre vártam, a bakacslistám előkelő első soraiban foglalt helyet egészen idáig. Én nem láttam, hol az emberrengeteg vége, mi a VIP terasz mellett álltunk és mozdulni alig tudtunk. Slipknot. Egyszerűen leírhatatlan érzés, ahogy az egész zenekar mindent rád zúdít, majd magával ragad és felmossa veled a padlót. Nincsenek rá szavak, ha még nem voltál Slipknot koncerten, sürgősen iktass be egyet az életedbe. Még most is libabőrös vagyok, annyira erőteljes koncert volt, iszonytatóan jó, nem tudok rá mi mást írni. Látványban is kiemelkedő volt, a színpad középen a nagy dobfelszereléssel, két oldalt az emelt dobokkal, pirotechnika a számok alatt, ugrálás, világító gitárnyak, fergeteges. Hang- és képanyagot a zenekar menedzsmenjte kérésére nem oszthatunk meg veletek, de próbáljátok meg elképzelni a setlist alapján, mekkora buli volt:
(515)
- People = Shit
- (sic)
Get This- Unsainted
- Disasterpiece
- Before I Forget
- The Heretic Anthem
- Psychosocial
- The Devil in I
- Prosthetics
- Vermilion
- Custer
- Sulfur
- All Out Life
- Duality
- Spit It Out
- Surfacing
‘Til We Die
Egy szó, mint száz: koncert élményben, hangosításban és színpadi látványban semmi okunk nincs a panaszra. A fesztivál dolgozói segítőkészek, senki se bunkózott velünk, a pultosok party-arcok. Részünkről az egyetlen nagy negatívuma ez a beléptetés és karszalag mizéria volt. Reméljük az idei év tanulsággal szolgál és többed magunkkal bízunk benne, hogy jövőre már flottul fog működni a fesztivál ezen része is. Köszi a király koncerteket VOLT!
Kiemelt kép: VOLT Fesztivál Official