Nathalie bánatos napjainak eljövetele - Socfest

Nathalie bánatos napjainak eljövetele

Olvasási idő: 3 perc

Az Eljövendő napok című film főhőse, Isabelle Huppert egy középkorú francia filozófia tanárnőt alakít, akinek egyre súlyosbodó magánéleti válsághelyzetek közepette kell helytállnia. Mia Hansen-Løve, a film rendezőjeként Ezüst Medve díjjal lett jutalmazva alkotásáért az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.

A film egy családi dráma, ami lényegében teljesen hétköznapi élethelyzeteket dolgoz fel. Központi alakja Nathalie Chazeaux, (Isabelle Huppert) egy negyvenes éveinek közepén járó párizsi tanárnő, aki a bölcsesség szeretetére okítja a diákokat. Nathalie rendkívül fegyelmezett, ugyanakkor határozott asszony, akinek a szakmája a legfontosabb az életében, miközben természetesen gyerekként, anyaként, és feleségként is igyekszik helyt állni.

az-eljovendo-napok_06

Forrás: Vertigo Média

Mindannyiunk számára ismerős lehet a helyzet, amikor a dolgok évekig folynak a szokásos, unalmas medrükben, míg nem, egy szép napon egyszer csak minden elkezd kicsúszni az ember kezéből, és egyik baj tetézi a másikat, ami ellen semmit sem lehet tenni. Nathalieval a dolgok először a munkahelyén kezdenek rossz irányt venni. Előbb a diákok egy része fog sztrájkba a nyugdíjkorhatár emelése miatt, hátráltatva ezzel a tanárnő munkáját, akinek hamarosan a kiadóval is meggyűlik a baja a tankönyvei újra kiadása kapcsán.

Nathalie egy igazi francia hölgy, aki ugyanakkor tanári mércével mérve is rendkívül fegyelmezett személyiség, aki számára a méltóság, a belső tartás, és az önfegyelem olyan alapvető fontosságú személyiségjegyek, amelyektől egy pillanatra sem hajlandó megválni. Hiába gyűlnek mind borúsabb fellegek főhősnőnk magánéletének egykor derűs égboltján, az asszony csak áll az esőn és szó nélkül tűri azt. Nathalie édesanyja pánikbeteg, és folyamatosan lányát hívja, ha rosszul érzi magát, ami pedig elég gyakran megesik vele. Lánya azonban ezt is mély empátiával tűri, bár azért igyekszik hatni édesanyjára, aki azonban láthatóan képtelen megbirkózni a ténnyel, hogy megöregedett. Végül nem marad más választás, Nathalie anyját egy Párizs melletti idősek otthonába szállíttatja, ahol folyamatosan oda tudnak figyelni rá, az asszonyon azonban már ez sem segít, és hamarosan belehal bánatába.

A film legérdekesebb alakja, Fabien (Roman Kolinka), Nathalie egykori tanítványa, aki reményteli egyetemi tanári pálya elé néz, ennek érdekében pedig elsöprő lendülettel veti bele magát különféle filozófusoknak, saját anarchista szemléletétől nem érintetlenül hagyott, radikális kritikájának megírásába. Fabien a háborítatlan munka és gondolkodás érdekében pár, hozzá hasonlóan, radikális baloldali gondolkodást képviselő barátjával felköltözik a hegyekbe, hogy ott valósítsák meg anarchista kommunájukat. A tanárnő kedveli Fabient, aki talán kicsit fiatalkori kommunista lázadó önmagára is emlékezteti. Nathalie többször ellátogat Fabienhez a hegyekbe, hogy szép természeti környezetben dolgozza fel magában a széthulló házassága okozta traumát, férje ugyanis bejelentette, hogy elhagyja őt.

Az egyetlen komolyabb feszültséget a történetben a tanár és a volt diák között kialakuló románc lehetősége okozza, a történet végül azonban e tekintetben sem szolgál semmi meglepetéssel. A középkorú tanárnő átlagosnak nevezhető szomorú történetének egyetlen pozitív eleme, hogy miközben a család szétesik, egyúttal bővül is, a szülőkből pedig nagyszülő válik.

az-eljovendo-napok

Isabelle Huppert és Roman Kolinka

A filmmel kapcsolatban elsődlegesen, a Berlinálén a legjobb rendezőnek odaítélt díjat tartottam túlzásnak. Az alkotásban dramaturgiai szempontból semmi érdemlegeset nem lehet felfedezni, a jelenetek beállításai is teljesen hétköznapiak, a vágás, illetve a kameramozgás szintén meglehetősen egyhangúra sikeredett. Természetesen egy ilyen személyes drámát bemutató film esetében a rendezőnek igazodnia kell a főhős intim szférájához, ez azonban Az eljövendő napok esetében olyannyira jól sikerült, hogy a visszafogott, csendes és fegyelmezett tanárnő történeténél, csak annak a képre vitele lett lehangolóbb.

Nézzük végül, milyen tanulságokkal szolgál Az eljövendő napok című film a nézők számára. Nathalie története nem egyedi eset, sőt nagyon is általánosnak mondható. A ma ötvenes éveik felé közeledő nők generációja egy nagyon kötelességtudó, becsületes és dolgos generáció, akik a ’68-as forradalmárok gyermekeiként egészen másként tekintettek a konformizmusra, mint szüleik. Ezek az asszonyok rendkívüli munkabírásúak és számukra a család mindennél többet jelent. Nathalie filozófiatanárként azonban egy tág értelmezési kerettel, nyitott és univerzális világszemlélettel rendelkezik, ez alapján kialakított erkölcsi mércéjéhez pedig mindennél jobban ragaszkodik. Ennek az erkölcsi mércének a legfelsőbb szintjein a méltóság, az önfegyelem és a türelem helyezkednek el. Nathalie ennek megfelelően egy pillanatra sem omlik össze, és kivételes lelkierővel és erkölcsi tartással néz szembe a sorra felbukkanó és egyre csak sűrűsödő traumákkal.

A magára maradt filozófia tanárnő kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy nem tud mit kezdeni a hirtelen ráköszöntött szabadsággal. Miközben érzi, hogy a gyermeki, házastársi kötelékek felbomlásával, megszűnnek az őt megkötő korlátok, az a fajta függetlenség, amiért a még huszonéves korában áhítozott, ötven felé közeledve egyre inkább teherré válik számára. A film leginkább annak a korosztálynak szól, akiről szól. Egy fordulatoktól mentes, megrázó személyes történet, ami azonban nem szolgál fontos tanulsággal, így legfontosabb célja vélhetően maga a példamutatás.