Mi történne akkor, ha Hitler és Sztálin tudatalattija megelevenedne? És vajon milyen történet kerekedne abból, ha ez a két meghatározó történelmi személy egyetlen közös bajuszt növesztgetne?
A BajuSS című színpadi előadás története egy olyan hatalmi térben játszódik, ahol a hatalmat egy teljesen irracionális aktus, a Bajusz birtoklása révén lehet megszerezni. Két arccal azonban nem lehet egy bajuszt megülni. Hatalom, szerelem, erotika, közös gyermek: ez mind a Bajusz.
A TÁP Színház – Bíborszalon: BajuSS premierjét május 10-én az A38 Hajón láthatja a közönség a TÁP Színház 25. évfordulós ünnepségén és egyben támogató buliján a GIGA TÁP25 elnevezésű rendezvényen. Az előadás rendezője, Göndör László mesél a dadaista freak show operáról, mely a TÁP Színháztól jól megszokott szókimondó, ironikus stílustól sem lesz mentes.
– Mi a személyes történeted a BajuSS-szal kapcsolatban?
A megírt darabot Laboda Kornéltól és Horváth Lilitől kaptam ajándékba két évvel ezelőtt, amikor Indonéziában egy művészeti egyetemen táncot tanultam. A művet Lili személyesen kézbesítette nekem, így a Hitlerről, Sztálinről és a közös bajszukról szóló groteszk történetet a jávai mangófák árnyékában olvastam el először. Ez már önmagában is nagyon furcsa, de egyben nagyon megható is volt. Soha nem kaptam még ilyen csodálatos ajándékot senkitől. A szerzők eredeti intenciója az volt, hogy én játszam a darabban szereplő fiatal Sztálint (valóban hasonlítok rá, remélhetőleg csak külsőleg). Végül egy évvel később már Budapesten egy előadáson ülve isteni ihlet ragadott magával, és szinte a semmiből egy nagyon világos vízióm született a BajuSS groteszk mesevilágáról. Ezt Znajkay Zsófival rögtön meg is osztottam, aki csak támogatni tudott az elképzelés megvalósításában. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ennél jutalmazóbb terep nem lesz ahhoz, hogy valaha rendezzek. Láttam, hogy egy gyönyörű vizualitású neodadaista show-t fogunk létrehozni.
– „Hatalom, szerelem, erotika, közös gyermek: ez mind a Bajusz.” – hogyan viszonyulnak a darab szereplői és te magad a „bajusz” gondolatához?
A darabban a bajusz egy plasztikus allegória, a mindenkori hatalmi téboly projekciós felülete.
A szereplők számára a bajusz a „minden”. A bajusz véletlenszerű fixáció, fétis tárgya, a bajusz a birtoklási vágy teljesen irracionális célja, a bajusz az apakép után sóvárgó gyermeknek kezelt állampolgár. Mindent egybevetve a szereplők bajuszért folytatott harca mintha azt sugallná, hogy a hatalmi pozíciókban lévők olykor súlyos pszichopatológiái mentén íródik az úgynevezett valóság.
Személyesen számomra a bajusz egy intim testrész, a száj környékén fellelhető egészen elképesztő képződmény. Létezését fel nem foghatom, annyira abszurd. Mégis nagyon erős karakterjegy az emberi arcon, és a funkcionális jelentéktelenségéhez képest mégis nagy érzelmi amplitudóval viszonyulnak hozzá az emberek. Tetszik, mert semmi értelme.
– Mesélj egy picit az alkotófolyamatról.
Legelső körben Preiszner Miklós zeneszerzővel ültünk le tavaly májusban, mert valahogy elég korán megjelent a felismerés, hogy egy teljes nagyzenekari művet kellene a darab alá írni. Így jutottunk el oda, hogy műfajilag tulajdonképpen egy dadaista operát készítünk. Ezt követően esténként, az elalvás előtti félálom állapotában képzelegtem jelenetekről, látványvilágról. Több jelenet is ezeknek az éjszakai fantáziáknak az eredménye. Többek között arra is rájöttem, hogy Hitler és Sztálin tudatalattiját életre kellene kelteni. Erre a két szerepre castingoltam; Sztálin tudatalattiját egy hostelben, Hitler tudatalattiját pedig a facebookon találtam meg. Az nem volt kérdés, hogy a többi szerepre és feladatkörre ki a tökéletes jelölt. Nem tévedtem, mindenki csodálatos.
– Mesélj a TÁP Színházhoz fűződő viszonyodról.
Az Egyesült Államokban folytatott színészi/színházi tanulmányaim után, a hazaérkezésem második napján bemutattak Vajdai Vilinek, és nem volt keresgélés, nem volt lacafaca, azonnal közegemre találtam. Az abszurd és ironikus világlátás melegágya nagyon puha akol volt a számomra. Itt és így ismertem meg a mostani alkotótársaim nagy részét, akik egyben fontos barátaim is lettek. A TÁP Színházzal való amúgy is intenzív viszonyom az Utas és Holdvilágban való szereplésemmel helyeződött egy új szintre. Rengeteget tanultam belőle a színházról.
– Hogyan jellemeznéd néhány szóban az előadást?
Néhány szóban az előadásról: A bajusz egy kortárs freak show formáját öltő neodadaista opera, amelyet a puszta rettenet és az irtóztató játékosság jár át, ugyanakkor nem szűkölködik érzelmes és erotikus pillanatokban sem (lásd Hitler és Sztálin jelenete a Magnyitogorszki búcsúban).
A BajuSS Laboda Kornél, Váradi Gábor, Fekete Ádám, Posch Roland, Hrisafis Gábor, Preiszner Miklós, Znajkay Zsófia, Monhor Viktória és Szabó Veronika előadásában látható. Az előadás a Bíborszalon és a TÀP Színház koprodukciójában a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nagylelkű támogatásával jöhetett létre.
További látnivalók: http://bajuss.com és a BajuSS facebook eseményében.
Kiemelt kép: Pintér Leó