A fiúk 2004-es debütáló koncertjük óta több ízben bizonyították rátermettségüket. Tehetségkutató műsorok első helyezettjei lettek, így 2005-ben már a Szigeten is felléphettek. Az elsősorban garázs rockból, rock&rollból és klasszikus rockból merítkező srácok hamarosan új albummal rukkolnak elő. Kőváry Zoltán frontemberrel beszélgettünk.
SF: Ti 60-70-es évekbeli garázs rockot játszó zenekarnak mondjátok magatokat, még a myspace oldalatokon lévő felirat is ezt az időszakot idézi. Főként ez a stílus jellemző a zenétekre? Felfedeztem benne Lenny Kravitz-es és Hellacopterses elemeket is.
Kőváry Zoltán: Igen, jól látod, nagyon szeretjük ezt a korszakot, a Hellacopters meg az egyik példaképünk. Nem lehetetlen, hogy a volt énekesük, Nicke Andersson fog szólózni az új lemezünkön, mert van egy svéd kontaktunk, aki segít. Persze erre nem veszünk még mérget. Lenny Kravitz első négy lemeze nagyon jó, meg a 2008-as Love revolution is. Véleményem szerint a könnyűzene csúcspontja a 60-70-es évek volt, és amikor épp nem rosszak az aktuális divatok (mint például most, már vagy 6-7 éve), akkor mindig ezt szedik elő az újabb és újabb generációk: a Guns N’ Roses 1987-ben, a Black Crowes 1992-ben, a Turbonegro 1998-ban, a Queens of the Stone Age 2002-ben, a Wolfmother 2006-ban, vagy manapság a Black Keys. A magunk módján mi is ezt a koncepciót követjük.
SF: Gyakran léptek fel együtt az Iscreammel és az Ozone Mamával. Elsősorban barátságból, vagy a közös zenei vonások miatt?
K. Z.: Az Iscreammel még nem, de az Ozone Mamával sokszor játszottunk együtt. Barátságból is, meg a hasonló zenei felfogás miatt. Legutóbb 2012 novemberében egy cseh mini-turnén is részt vettünk együtt. Azt mondhatnám, hogy a mi elképzeléseinkhez talán ők állnak a legközelebb a közvetlen környezetünkből, noha más oldalról közelítik meg az ősrockot. Bennük több a grunge-os, southern rockos és pszichedelikus hard rockos elem. Már kétszer rendeztünk együtt „cock-rock” fesztivált Budapesten, idén készülünk a harmadikra. A gitáros, Andris vendégszerepel is az új lemezükön.
SF: 2013 elején jön ki az új albumotok, a Freakbeat, aminek az előzetese a Sister Sludge. Hány szám lesz rajta? Ugyanolyan pörgős rockra számíthatunk?
K. Z.: A Freakbeaten tíz szám lesz, tehát kettővel kevesebb, mint az előző két albumon. Úgy tapasztaljuk, hogy van egyfajta visszatérés a hagyományos nagylemez hosszúsághoz, ami nagyon jó. A Stones legjobb időszakának lemezein meg az AC/DC-ken is 9-10 szám volt, amikor a 90-es években kijött a cd-formátum, akkor kaptak rá az együttesek a 70 perces albumokra. Az új anyag természetesen kemény rock and roll és hard rock, az előző soul machine-hez képest talán kicsit több a pszichedelikus elem, a zeppelines középtempó, de zúzni fog kegyetlenül, azt garantálom.
SF: Az EP-n sincs magyar szám?
K. Z.: Nem, nincs rajta, négy angol nyelvű saját szám van, meg egy Cornershop feldolgozás. Sosem csináltunk magyar nyelvű dalokat, és nem is fogunk. Sokszor az orrunk alá dörgölik, sohasem értettem; az ember csinálja azt, amit jól tud, és amiben öröme telik. Mindenki tudja, hogy ez a fajta rock n roll angolul szól jól, mi meg ezt szeretjük, és ennyi. Szerintem a hangzás a lényeg. Keith Richards is elmondja a könyvében, hogy dalíráskor ők mindig a megfelelő magánhangzókat keresték a szám adott részéhez, és csak azután írtak rá szöveget. Olyat, ami jól hangzott. Ezzel maximálisan tudok azonosulni.
SF: Mikor jelenik meg az album?
K. Z.: Jelenleg is dolgozunk rajta, most rögzítettük a 7. dalt, de a három hátralevő is teljesen meg van írva régóta. Ha minden rendben alakul, február végére befejezzük, és márciusra akár meg is jelenhet.
SF: Hol és mikor lesz a lemezbemutató koncert?
K. Z.: Budapesten lesz valamikor április-májusban, a pontos helyszín még nincs meg. Remélhetőleg eljutunk vele vidéki városokba és külföldre is az év során.
(SF: És egy utolsó kérdés, amit csupán az én kíváncsiságomat mozgatja. Te tényleg klinikai pszichológus vagy végzettséged szerint?)
(K. Z.: Igen, és dolgozom is ebben a körben.)