A Balaton nemcsak a pihenni, bulizni vágyók kiemelkedő célpontja, hanem a kerékpárosoké is. A tó környékén számos irányba szinte végig kiépített kerékpárút várja az aktív pihenés szerelmeseit. Ám van egy furcsa hóbortja a megrögzött kerékpárosoknak…
Egy nap alatt a Balaton körül
Fotó: Pusztai Ágnes
Régóta létezik ez a hóbort a kerékpárosok között. Van aki a kerülések számában, van aki a teljesítés idejével versenyez barátaival, de létezik hivatalos kerülőverseny is. A másik, úgymond vitakérdés, a kerülés iránya. Óramutató járásával vagy annak ellentétesen? Egy biztos: akármennyi időbe is telik, akármelyik irányba tekerünk, a táv változatlanul 200-210 km közt van (ki hol tud levágni, kinek hogy mér az órája), ami átlagos tempóval és rendszeres megállókkal 12-14 óra alatt valóban teljesíthető.
Felmerülhet a kérdés, hogy nem unalmas-e. Maga a kerékpározás folyamata, a mozdulatsor idővel unalmassá válik, ám ez a terhelésre már nem igaz, hiszen nem teljesen sík a terep. Ugyan csak pár méter a szintkülönbség, de olykor érezhető azért. Ezen kívül a táj sem unalmas. Bár az északi parton ritkábban találhatóak települések, de ott a szintkülönbség 70-80%-os, illetve jobb rálátás nyílik a tóra is, míg a déli parton, különösen Fonyódtól elkezdődik egy emberek lakta rész, ami szinte összefüggően Aligáig tart, rengeteg lakossal, szép épületekkel és a kis utcákon kanyargó, idilli kerékpárúttal.
Fotó: Pusztai Ágnes
Mondanom sem kell, hogy korán kell elindulni, hiszen éjszaka nem annyira jó tekerni. Fontos a megállók rendszeressége. Nagyjából 15-20 kilométerenként nem árt megállni, és leszállni picit. Ebben még segít is a kerékpárút, hiszen nem egyszer kell átkelni a vasúti síneken. Erre leginkább azért van szükség, hogy a lábunk kicsit másképp mozogjon, illetve a fenekünk lazítson egyet. 50-60 km-enként tartsunk egy kicsivel hosszabb pihenőt! Együnk egy szendvicset, vagy csokit, igyunk egy bambit valahol. A táv felénél ebédeljünk, és hagyjunk némi időt a kaja emésztésére. Utána irány tovább.
Erősen változó, hogy kinél, hol jön el a holtpont. Amikor azt érezzük, hogy itt a vége és nem akarunk továbbmenni, álljunk meg, szedjük össze magunkat, majd merjünk továbbmenni. Helyes légzéssel és összpontosítással hamar átlendülhetünk ezen a ponton, és vidáman érhetünk célba.
FONTOS! Legyen nálunk néhány szendvics, csoki, energiaszelet, víz(!), a kerékpárunkhoz való belső, fék és váltóbowden, a megfelelő szerszámok meg egy elsősegélycsomag. Ezek hiányában hamar kudarcba fulladhat a túra. Fontos még, hogy ilyen távra ne induljunk el egyedül. Még egy teljesítménytúra is jobb társaságban, ösztönzően hathat ránk. Ezen kívül kiemelném még a KRESZ által előírt felszerelést, különösen a lámpát, hiszen kora hajnaltól késő estig szükség lehet rá.
Fotó: Pusztai Ágnes
Bár én még csak a “félkört” tettem meg – a tihanyi komppal rövidítettünk -, biztosan állíthatom, hogy egy hatalmas élmény, mikor egy megálló során a helyi néni/bácsi elismerően nyilatkozik a teljesítményről, vagy ahogy a szembejövő kerékpáros csapat köszön, de legfőképp a célba érés mámorító pillanata.