December 29-én ismét dübörög a Tetoválók Éjszakája. A Tetoválók Szakmai és Érdekvédelmi Egyesülete (TSZÉE) szervezésében idén több mint 60 tetováló vonul ki a Dürer Kert, Dürlin területére, hogy 7 teremben, közel 3000 nm-en varázsolja el az érdeklődőket. Tekse Gáborral az egri PsychoganG Tattoo szalon tetoválójával beszélgettünk.
Ha már régóta szeretnél egy tetoválást, akkor itt a remek alkalom, hogy megismerkedj a hazai művészek krémjével. Kiválaszthatod a számodra legszimpatikusabb tetoválót, vagy motívumot. A kitelepülők saját mintáikat sorsolják ki a közönség között, hogy azt ingyen felvarrják a legszerencsésebbekre. Számos kiegészítő program is lesz: ingyenes piercing berakás, ajándék frizurák, filmvetítés, táncos lányok és a hazai rock bandák nagyjai. A listát ékesíti többek között Deák Bill Gyula, a Claps for Caroline, a Supernem és a Subscribe. A jegyek elővételben 2990 forintba kerülnek, a helyszínen 3500 lesz. A kapuk 16 órakor tárulnak a publikum előtt, és fél ötkor már az ingyen mintákról is lehullik a lepel. A rendezvényről és a tetoválásról kérdeztük Tekse Gábort, a PsychoganG Tattoo művészét, akinek nevét idén láthatjátok először a kiállítók sorában.
Socfest: Ez az első Tetoválók Éjszakája, amin mint tetováló dolgozol?
Tekse Gábor: Nem, tavaly is részt vettem a rendezvényen, de akkor csak gerillaként. Egy kollégát kértem meg, hogy ha végez és nem probléma, akkor a helyére ülnék. Ő segített is benne. Egyébként most vagyok első ízben a fellépők listáján.
SF.: Szoktál járni, ilyen tetováló rendezvényekre? Mit gondolsz, miért hasznos egy tetoválónak, vagy egy látogatónak elmenni egy ilyen eseményre?
T. G.: Amikor csak tehetem, elmegyek hasonló rendezvényekre. Egyelőre többnyire vendégként, de a cél minél előbb az aktív részvétel. Egy tetoválónak remek alkalom a fejlődésre egy ilyen buli, mert sok magyar és külföldi művész képviselteti magát. Több fortély elleshető a nagyoktól, és rengeteg ötletet lehet gyűjteni. A tetováltatni vágyók számára is hasznos, mert a magazinok nem mindig adják vissza a valóságot és a tetoválás miliőjének intimitása is közelebbről megélhető egy-egy expón. Más megvilágításból pedig megtalálhatja mindenki a saját művészét, akivel ha nem is ott helyben, de a későbbiekben elkészülhet a legújabb tetoválása.
SF.: Az idei évben is a tetoválók saját mintáikat kisorsolják a közönség között. Te milyen ábrákkal készülsz?
T. G.: Két ábrát viszek magammal, de nem árulom el, hogy mik lesznek azok. Kell valami izgalom a kiérkezőknek.
SF.: Mi a te profilod? Milyen mintákat készítesz leggyakrabban?
T. G.: Ez a két dolog egyelőre még külön utakon jár. Mivel vidéken dolgozom és nincs nagy múltam a szakmában inkább a minta választ engem és nem én a mintát. Remélem, idővel ez változik, és a saját ötleteim teszik majd ki a munkáim nagyobbik részét. A nagyméretű, színes, grafikai elemekkel megbolondított mintákat kedvelem egyébként.
SF.: Mi volt eddigi karriered során a legnehezebb tetoválás, amit elkészítettél?
T. G.: Egy törzsi minta. Monotonnak érzem az ilyen jellegű tetoválásokat és nem sok örömöm lelem bennük, csak amikor már készek. Ha egy ábra bonyolult az inkább kihívást jelent. A legnehezebb munkám egyébként egy alsó lábszár betetoválása volt, amit két napig készítettem, első felvonásban hat, másodikban tizenegy órán át.
SF.: Mi volt a legviccesebb felkérés, amit teljesítettél?
T. G.: Egy a Simpson család életképet megörökítő minta. A srác két lábfejére készült. A jobbon ment a csetepaté, a balon pedig nevetett egy harmadik szereplő a két civakodón. Versenyben van még pár minta, de a Mari felirat gondolom nem túl eredeti.
Tekse Gábor a 2013-as Tetoválók Éjszakáján
SF.: Van példaképed a tetováló szakmában? Kinek a munkái tetszenek a legjobban?
T. G.: Akadnak páran. A hazai művészek közül Hamit és Borbás Robit emelném ki, a külföldiek közül Tommy Lee Wendtnert, Joe Capobiancot és ToKo Lörent. A realizmus nem vonz feltétlenül, inkább a különleges és eredeti ötleteket szeretem.
SF.: Hogyan ismerkedtél meg a tetoválással? Már gyerekként tetszettek, vagy csak később kezdtél el érdeklődni a tetoválások iránt?
T. G.: A kilencvenes évek elején a sok műtetkó tette be az ajtót. Én ragasztgattam magamra, szüleim pedig mindent megtettek ellene, hogy ez a dolog komolyabb vizekre evezzen. Egy poharat a mai napig őrzök, amire egy írólapnyi plecsnit tettem fel, mert édesanyám nem engedte, hogy farkasok és koponyák díszítsenek. Aztán a strandon, az újságokban láttam pár tetoválást, majd idővel elkészült az első saját tetoválásom, aztán megvettem az első gépem, és bumm így lett a Chocapic. Az első igazi tetoválást a keresztapám karján láttam egyébként, amiről ennyi elég is.
SF.: Hány tetoválásod van, és mit ábrázolnak? Mikor varrattad magadra az első tetoválásodat?
T. G.: 21 évesen készült az első. Három csillag, aztán a vádlimra egy organikus minta, ezt követte a vállam egy háromszemű koponyával és körítéseivel, aztán a mellkasom fele egy újabb organikus mintával. A kézfejem volt az utolsó, de az még nincs készen. Jelentést nem párosítottam velük, csak egyszerűen tetszettek, és kész.
SF.: Mit gondolsz azokról a véleményekről, hogy „ha öreg leszel már csúnya lesz a tetoválás”, vagy „mi lesz, ha megunod”? Szerinted mikor kell lebeszélni valakit, arról hogy tetováltasson magára valamit?
T. G.: Lebeszélni akkor kell, ha az életében lekorlátozhatja egy minta a viselőjét. Mindenki a saját sorsáért felel, de egy nyak, vagy egy kézfej tetoválása előtt illik feltenni a kérdést, hogy jól átgondolta-e a kuncsaft. A többiben inkább segíteni kell, és olyan mintát tervezni, ami illik a viselőjéhez.
Az öregedés és a tetoválás kapcsolatáról két tény biztos. Az első, hogy egy hölgy bejárta a világhálót azzal, hogy száz éves születésnapját egy tetoválással ünnepelte, és azóta készül rá évente egy. Ha jól tudom már 5 mintát tudhat a magáénak, tehát ez egy kortalan dolog. A második az, hogy a szépség a korral elillan és tetoválással, vagy anélkül mindenki ráncos lesz. Akiben kérdések merülnek fel ezután az nézzen magába, és gondolkodjon el, hogy látott-e már „szép öregasszonyt”. Minden kétely szertefoszlik egy szempillantás alatt.