Az utolsó két nap nekünk nem telt túl tartalmasan, de azért persze voltunk koncerteken. Sajnos két olyan fellépőnek is elmaradt az előadása, akikre kíváncsiak voltunk, de erről majd később.
A pénteket az Alestorm-mal nyitottuk, hatalmas bulit nyomtak a srácok. Igaz nekem a tavalyi Rockmaratonos fellépésük jobban tetszett, de ez sem volt elhanyagolható előadás. A szokásos vicces átvezető szövegek, a felszabadult bulizás a színpadon és a közönség sorai között, pezsgőzés – utóbbi onnan indult ki, hogy a frontember egy üveg pezsgőt iszogatott, aztán a koncert felénél már a zenekar tagjaival is megosztotta, ahogy a fotós és a kamerás munkatársakkal is. Volt egy kis problémája a bandának, 2/3-os legénységgel voltak jelen, ezért a ‘Hangover’ feldolgozásnál Bodor Máté egyik barátja, Vörös Attila játszott az akusztikus gitáron. Kb. egy órájuk volt gyakorolni a dalt, szerintem jól sikerült.
Belehallgattunk még a Road koncertjébe, utána nem sokkal elhagytuk a fesztivál területét. Engem nagyon lelombozott a hír, hogy elmaradt a Cradle Of Filth, ezt a koncertet vártam a legjobban egész héten, de sajnos kibabrált velünk az időjárás. Sem a FEZEN szervezői, sem pedig a zenekar nem tehet róla, sajnos ez így alakult.
Szombat délelőtt elmentünk egy rövid túrára Badacsonytördemicre, így annyira nem is sajnáltuk, hogy nem maradtunk hajnalig bulizni. A levegő hőmérséklete nem is lett volna olyan vészes, viszont a páratartalom kifacsarta az összes vizet belőlünk. Kissé megfáradva értünk vissza délután a szállásra, Isten a tanúm rá, hogy ezen a napon akartam a legkorábban kezdeni a bulizást, hiszen 16:00-tól volt Rómeó Vérzik, utána Supernem, Belga, de csak a Vad Fruttik végére sikerült megérkezni.
Áldom az eszemet, hogy vittünk magunkkal poncsót és bakancsba mentünk, ugyanis megérkezett a vihar. Nagy széllel heves zivatarral, de minket ebben az öltözékben nem túlzottan zavart, mondván akkor megyünk koncertre, amikor jól esik. Viszont az időjárásból fakadóan sajnos a két nagyszínpad használhatatlanná vált – Fedde Le Grand előadását a JBL sátorba rakták át, az Ignite pedig elmaradt. Ez volt a másik koncert, amit nagyon fájlaltunk, de ha nincs, akkor nincs, ez van.
A poén kedvéért azért belehallgattunk Korda Gyuri és Balázs Klári produkciójába, mert hát mégis csak pöttyös labda, de egyébként le a kalappal előttük, hogy koruk ellenére milyen aktívan részt vesznek a zenei színtéren. Igaz sokáig nem maradtunk, mivel egyikünknek sem a szíve csücske a zenéjük, de azért na… tisztelem feléjük, jól csinálják. Meghúztuk magunkat a Rockmaraton XXX Színpadnál, belehallgattunk a Firewind előadásába, akiket csak azért soroltak ennyire hátra, mert a fesztiválra jövet közúti baleset miatt kialakult dugóban rostokoltak. Aztán ahogy alább hagyott az eső, elindultunk mi is.
Elképedve álltunk a hír előtt, mi szerint verekedés tört ki a fesztiválon. Nekünk egyik biztonsági őrrel sem volt problémánk, mindegyik tisztelettudóan, normális hangnemben és stílusban kommunikált, egyetlen dolgot tudok elképzelni, hogy aki ezt elindította, úgy gondolta, hogy ő a f*sza csávó. Sajnos ebből láttunk egy párat a napokban, habár minket nem ért atrocitás, ez a viselkedés akkor sem való egy fesztiválra. Igazából sehova sem való, csinálja magának otthon a négy fal között a feszkót.
Sajnálom, hogy így ért véget a 2019-es FEZEN, de a negatív történtek ellenére is számtalan pozitív pillanat volt. Az első két nap fergetegesen telt, a második kettő inkább lazán, így vegyes érzelmekkel és élményekkel távoztunk a fesztiválról, de egy pillanatig nem éreztünk magunkat rosszul. A zárónapon beszélgettünk a legtöbbet a fesztiválozókkal az esőben: egy sráccal, aki 100 km-erre lakik Székesfehérvártól és csak a FEZEN miatt jött, egy férfival, aki csak erre az egy napra jött, és mindig akkor esik az eső, amikor ő fesztiválra megy, egy csapat Captain Morgen kalapos társasággal, akik a sötét poncsónk miatt elneveztek minket dementoroknak, szóval még így is jó volt. Ez a normális, nem az ellenségeskedés. Köszönjük, hogy idén is Veletek bulizhattunk négy napon át, viszlát jövőre is FEZEN!
