A rossz idő sem vette el a fesztiválozók kedvét szombaton, a Hegyalja utolsó napján. A nagyszínpadot kis hazánk legjobb zenekarai vették birtokba már öttől, sokaknak a Scooter jelentette az est fénypontját. Nézzétek meg a galériánkat is ezen a linken, hátha rajta vagytok a fotóink egyikén!
Délután hétágra sütött a nap, a fesztiválterületen álmosan ténferegtek az emberek a fényben. A civil sátrak aktivistáit a forróság sem tántorította el, számos szervezet képviseltette magát, többek között az Átlátszó.hu is. Mi az Occupy mozgalom emberével beszélgettünk.
Fél kettő előtt egy Quimby számot véltem felcsendülni, ezért a hang irányába haladva meg is találtam a nagyszínpadon próbáló zenekart. Néhány tagot egy interjúra is sikerült elkapni, ezt hamarosan olvashatjátok.
A délután ötkor induló Paddy and the Rats koncertre mindenki kiheverte az előző napok fáradalmait és kellően partihangulatba került. Fél óra zene után azonban sötét felhők mögül ömleni kezdett az eső. Mi egy sörsátor rejtekéből néztük a zuhé ellenére is rendületlenül táncoló igazi partiarcokat.
Fél óra múlva a Brains már újra tiszta égbolt és egy szuper szivárvány-dekoráció alatt láthatott neki a sárban úszó táncparkertt felforrósításának. A bátrabbak nem riadtak vissza egy kis dagonyától sem, a sárdobálást itt szó szerint kellett érteni, így a Positive people, valamint a Ladies obsession számcímek is új értelmet nyertek.
A D’N’B-s tombolás után jóval nyugodtabb andalgás és éneklés következett a fantasztikus Punanny Massif jóvoltából. Őket most láttam először színpadon, de valószínűleg nem utoljára.
A soron következő, kiváló Quimby igazi melankóliával fűszerezett zúzást idézett elő a közönségben. Erre a slágerek, valamint a felcsendülő új dalok mellett a vörös és kék füstben úszó látványvilág is rásegített. Nekem ők jelentették az est fénypontját.
A csodálatos Scooter előtt még elnéztem a Borsodi Maláta Sörbárba egy kis Akkezdet Phiai bulira. A zenebuddhizmus követei hozták a formájukat, számos általam nem ismert és meghallgatásért kiáltó szám csendült fel a repertoárjukban. A nagyszínpadhoz visszatérve a tömeg már a német eurodance isteneire tombolt ezerrel. Bár megtörtént a nagy retro időutazás a tinikoromba, a Fire és a How much is the fish hatására, én mégis úgy érzem, jó hogy vége a kilencvenes éveknek és nem jön újra el.
Miután kihunytak a fények a nagyszínpadon, az angol Stanton Warriors egyik DJ-jének breakbeat, elektro és techno elemekkel vegyített szettjére buliztunk egy hatalmasat röpke két órán át. A levezetést DJ Palotai asszisztálta végig, megidézve a jó öreg Kultiplex-beli Rewind partyk hangulatát. A végsőkig küzdő tömeget MC Zeek tartotta életben, nem kevés sikerrel.
A sártenger ellenére felejthetetlen estét tudhattunk magunk mögött, jó fellépők egész hadával, meg egy vidám, laza fesztiválközönséggel. Köszönjük, Hegyalja!