Borzasztó sokat túrázok mindenfelé, de Sopronba még sosem jártam. Többször szemeztem a VOLT Fesztivállal is, de valahogy mindig kimaradt a repertoárból, egészen mostanáig. Az utolsó utáni pillanatban kaptam észbe, hogy végül is idén nincs, amivel ütközne a fesztivál időpontja, és a péntek-szombat simán belefér a programomba.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy VOLT Fesztivál. Az ország észak-nyugati felében, Sopron szíve csücskében, a Lővér Kempingben gyűlnek össze kicsik és nagyok immáron 24. éve, hogy együtt töltsenek pár felejthetetlen napot. A rengeteg koncerten túl számos más kikapcsolódási lehetőség van a fesztiválozóknak – interaktív programok a civil faluban, graffiti a Deloitte Chill & Spray-nél, bungee jumping, lecsúszás a nagyszínpad előtt, mini vidámpark, óriáskerék, stb.
Kicsit megcsúsztunk időben, a pesti közlekedés se kedvezett, bedugult az autópálya, a 84-es utat is mindenhol javítgatták, meg a traktor, és a kombájn, minden, amit akartok. Ergo kicsit szerencsétlenül, de nagy nehezem megérkeztünk péntek délután/este a fesztiválra. A relatív gyors check-in után már a vállalhatatlan mennyiségű embertömegben csoszogtunk, hogy kicsit körbe nézzünk. A Tankcsapdát pont elcsíptük, akik a Rohadék Rockcsepmész Turné keretein belül léptek fel itt, Sopronban is. Az új dalokon kívül természetesen a régi kedvencek is felcsendültek, mint például az 1990-es Punk&Roll albumról a Keleti csőd.
Beszélgettünk pár ismerőssel, és mindenki azt mondta, hogy az elmúlt pár napban nem volt ilyen sok ember. A közönség nagy része a soron következő koncertre érkezett, ami nem más volt, mint az Iron Maiden. Tisztelem és elismerem a munkásságukat, és habár sosem voltam a zenekar nagy rajongója, ha akarnék se tudnék bármilyen negatívumot említeni a koncertjük kapcsán. Új lemezük, a The Book Of Souls világ körüli turnéját tolják ezerrel.
Nagyon tetszett a díszlet, hibátlan volt az előadás, az meg még tetőzte a produkciót, hogy egy hatalmas ős-Eddie jelent meg a színpadon, akinek Bruce Dickinson (a frontember) kiszedte a szívét, szétfröcskölte kicsit a vért belőle, majd a közönségbe dobta. Eddie meg legyintett egyet és sétált tovább. Összességében megérte elmenni a koncertre – látványra és hangulatra is. A teljes setlistet ezen a linken megtaláljátok.
A szombati napot egy kis városnézéssel indítottuk. Elmentünk a történelmi belvárosba, felmásztunk a Tűztoronyba, megcsodáltuk a Fő tér festését. Szerintem helyi lakosokkal nem is nagyon találkoztunk, minden második emberen karszalag volt. Kicsit leücsörödtünk a VOLT Caféban egy frissítő limonádéra, aztán szép lassan megindultunk a fesztivál felé.
Könnyebb és gyorsabb volt a bejutás, mint pénteken, de a Ganxsta Zolee És A Kartel koncertjén összegyűltünk szép számmal. Letelepedtünk a civil faluban kicsit chill-ezni – nem mintha annyira nyuggerek lennénk, csak mindkettőnk bal bokája sérült. Elbattyogtunk a nagyszínpadhoz, elcsíptük a Bohemian Betyars koncert végét, aztán meghallgattuk a Sigma live előadását. Nekem mocskmód tetszett, annyi energia és pozitív erő van a zenéjükben, hogy az valami hihetetlen. Ilyenkor kicsit nehéz elhinni, hogy Slayer koncertre jöttem, de ami jó, az jó.
No és akkor az éles stílusváltás. Nem gondoltam, hogy még életembe eljutok egy Slayer koncertre, de örömmel jelentem, hogy sikerült! Aaannyira (sípszó) jó volt, hogy aki nem volt ott, az aztán bánhatja. 1981-ben alakultak, és ’83-ban írták be a történelembe magukat a Reign In Blood lemezükkel. Legutóbbi albumukat tavaly adták ki Repentless címmel. Itt is figyelemre méltó volt a díszlet, három molinóval készült az együttes. Az elsőn az új album borítója volt, a másodikon a Slayer logója, majd az utolsón megemlékeztük a 2013-ban elhunyt alapítótagról, Jeff Hanneman-ről. A koncert setlist-jét ezen a linken találjátok meg.
Forrás: https://www.flickr.com/photos/lonalavanya/8997691847
Megakartam volna még nézni a The Prodigy-t. Nagyon. Tudom, hogy kb. minden Sziget Fesztiválra eljönnek, de nekem még egyszer se sikerült kijutnom rá. Eredetileg 22:30-ra volt kiírva a koncert, de átkerült 00:20-ra némi problem miatt. Persze az időjárás is kibabrált velünk, a szervezőség felhívta a figyelmünket, hogy heves esőzés várható az este folyamán, ami a Slayer után nem sokkal meg is érkezett. Egy ideig ültünk a kocsiban, vártunk, de ahelyett, hogy alább hagyott volna, csak jobban bedurvult, így esőálló felszerelés hiányában letettünk a koncertről. Sajnos ez az élmény úgy fest még várat magára – az időjárás meg kapja be.
A pénteki tömegnyomortól eltekintve nekem tetszett a VOLT. Jobban szeretem a kisebb, családias hangulatú fesztiválokat, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem Sopronba. Amint az ember hozzászokik ahhoz, hogy nagy terület, sok ember, rengeteg program, felveszi az ottani életritmust, eltűnik a félelem és az érzés, hogy elveszik a rengetegben. Talán jövőre bátrabb leszek és kimegyek több napra. Búcsúzóul egy új Slayer nótát választottam – ágyő Sopron, köszönöm VOLT!