A legnagyobb showman

Musical, életrajz és egy műfaj megszületése. Ez mind benne van A legnagyobb showman című filmben.

Életrajz

A film elején ugyan kiemelik, hogy igaz történeten alapszik, de erről igazából vajmi keveset tudunk. Pedig mindannyian szerettünk gyerekkorunkban cirkuszba járni.

A sztori amúgy elég jól hozza P.T. Barnam életét, bár a filmben kevésbé tűnt akkora szélhámosnak, mint amiket lehet róla olvasni. Ezen kívül a valóságban inkább egy-egy produkcióval jelentkezett a showman, nem az összessel együtt.

Szóval kicsit zanzásítva, de nagyjából végignézhettük, hogyan lett a csóró szabólegényből milliomos showman (miközben feltalálta a show-bizniszt), és hogyan szedte össze a legfurább dolgokat és embereket a környékről. És természetesen a bukás és az újrakezdés sem maradhat el.

A film – musical

A musicalt legegyszerűbben úgy lehet definiálni, hogy az a (színpadi) műfaj, ahol amikor a szöveg előadása nem elég, énekelni kezdenek a szereplők, aminek okán sokkal több érzelmet tudnak belevinni, ugyanakkor nagyobb nyomatékot adhatnak a mondanivalójuknak. Az arányokat nem olyan  könnyű eltalálni, ám a készítőknek ez nagyon sikerült. Még az amúgy is zenei betétnek szánt énekesnős jelenet is tökéletesen passzol, különösen akkor, amikor másodszor szólal meg. Ráadásul a dalokat a Kaliforniai álom Oscar-díjas szerzői (Benj Pasek és Justin Paul) írták.

A szereplőválogatás is szuperül sikerült, ugyanis az a Hugh Jackman játsza a főszerepet, aki eleve musical színészként kezdte és a néhány éve futó Nyomorultakban nyújtott alakításáért Golden Globe díjat is kapott a legjobb férfi főszerepért. A társát pedig az a Zac Efron alakítja, akit a Disney High School Musical-jében ismert meg a nagyvilág.

A filmet Michael Gracey rendezte, akinek ez az első egész estés mozija, de úgy érzem egészen jól sikerült elkapnia. A filmben nem csak a trükkök és maga a show volt nagyon látványos, hanem a mai emberek számára adott mondanivaló is. Mintha csak azt mondaná, hogy el kell fogadni a másikat, még ha óriás vagy törpe, esetleg szakállas nő, vagy sötétebb a bőrszíne, akkor is. A filmben ez az amúgy egészen egyértelmű üzenet szintén nem volt nyomasztóan kihangsúlyozva.  A másik fő gondolat pedig a család szeretete, mind a főhős tényleges famíliája , mind a társulat által alkotott – újonnan létrehozott esetén.

Megjegyezném még a film látványvilágát is. Nagyon sok esetben szinte egyértelmű volt számunkra, hogy 3D animációt látunk, ám a fenti így készült videók azt bizonyítják, hogy sokkal több valóságos elemet használtak, mint képzelnénk, természetesen sok trükkel és utómunkával fűszerezve.

Összességében a film nagyon szerethető, ha nem lenne ennyire sok a trükkfelvétel, akkor még színházban is el tudnám képzelni, de így nyilván ezerszer látványosabb. Ha érdekel a cirkusz kialakulása, ha szereted a zenés előadásokat, vagy ha rajongsz a látványos filmekért, akkor kifejezetten ajánlott a megtekintése. De még akkor is, ha nincs jobb dolgod egy fázós téli estén.