Hogy a cilinderes államfő mivel ütötte el szabadidejét, arról vajmi keveset olvasni a történelemkönyvekben. A filmet látva ez nem is csoda, hiszen e jeles államférfi agyarasok irtásával töltötte el ifjú éveit. Persze, ha a filmnek hinni lehet… Természetesen csupán egy elképzelt világról van szó, amiben a vámpírok nappal is szabadon járnak-kelnek. Bella és Edward óta azt már meg sem kell magyarázni, ami az egykoron sötétben ólálkodó cseppet sem snájdig vérszívók tekintélyének végleges aláásása is lehetne, ám ez a kellemesen akciódús mozi, 18. századi atmoszférájával, baltás főhősével tartogat pár borzongató percet a szerelemes, hófehér bőrű vámpírtiniken edződött nagyérdemű számára. Miből is lesz a cserebogár, vagyis az elnök, lássuk a honnan jön a honatya.
A kis Abe szegény szülők gyermekeként tengeti mindennapjait, van egy színes bőrű barátja, akinek a családját nem sokan tekintik embernek, hiszen rabszolgák. A kis Abe kiáll a barátjáért, aminek eredményeként azon az éjszakán apja főnöke megkóstolja anyja vérét. Itt az első csavar, a tiszta szívű emberek nem változnak vámpírrá. Zseniális! Abe felnő, a bosszú élteti, persze ereje igen csekély egy ilyen harchoz. Ekkor menti meg Henry, és képzi ki profi baltazsonglőr vámpírterminátorrá. Abe gyilkol, aztán államférfi lesz, majd ismét gyilkol, hogy a gettysburgi csatát a végén megnyerje a vámpírok ellen. Igen, kedves nézőim, a történet szerint azt a csatát az északi fél a vámpírok ellen vívta. Nem írtak róla a törikönyvek, érthetetlen, mi?! És most tekintsünk a függöny mögé.
Timur Bekmambetov nem először dolgozza fel a vámpírtémát, és teszi ezt a tőle megszokott sötét eleganciával. A színészek Rufus Sewell kivételével nem épp a mainstream érából érkeztek, ami kifejezetten jó ízt ad a filmnek. A főhőst alakító Benjamin Walker jelen filmben domborít először főszerepben, és az ifjú, dühös titán éppen olyan hiteles tőle, mint a ráncos, keserű, de még mindig dühös elnök. Mindezek tetejében úgy forgatja baltáját, hogy azt a Rioi Carneval majorettjei is megirigyelnék. Magvas szónoklatokat jó ízléssel csak kevéssé kapunk a nagy Lincolntól, de ez a mozi nem is egy politikusról szól. A Henry-t játszó Dominic Cooper is kiválóan teljesít, kellően jó mester, barát, harcos. Nagyokat üt, nagyokat mond, és sármos, amikor véres meg poros. A fővámpír Adam szerepében, a már említett, Rufus Sewell csillagos ötös választás: nyugodt, körmönfont, piszkos kabátban van, és ha még nem említettem volna, gonosz is. A többi szereplő szintén tisztes iparosként teljesít, nincsen zavaróan gyenge láncszem. A látvány önmagában nem egy Avatar 2, de nem is erre várunk, amikor beülünk a Folyjék a vámpírvér tizenkilencedik interpretálására, kellemes, 3D-s, de 2D-ben, a rongyos, régi moziélménnyel is épp olyan szórakoztató. A zene hangos, de ez kell is, mivel minden harmadik percben repül a balta, törik a fal, csont, vagy ami épp a képen van, és a muzsikáért felelős Henry Jackman (nem, semmi köze Wolverine-hez!) hátborzongató, sötét tónusokkal tölti meg a hangfalakat, ami szintén hozzájárul az emlegetett atmoszférához. Végezetül, kinek ajánlható a film: mindenkinek, aki szereti a nem agyontekert, de megfelelően rafkós sztorikat, a tekintetükkel és lelkükben is sötét hősöket, a vért, mert abból lesz dögivel, és unja már a tejfeles szájú tinibálványokat. Ne legyünk álszentek, ez egy mocskos film, de mocsokul szórakoztató. Kiskorúaknak felnőtt kíséret ajánlott, aki ne anya legyen, mert ez a film nem neki való.
