Dikta-túra Vujity Tvrtkoval - Socfest

Dikta-túra Vujity Tvrtkoval

Olvasási idő: 3 perc

Csernobil, Észak-Korea, Türkmenisztán, Haiti. A világ legzártabb és legszegényebb vidékei ezek, ahová csak kevesen juthatnak el Magyarországról. Egy valaki, Vujity Tvrtko azonban végiglátogatta őket, és azóta riportokban, előadásokban számol be élményeiről. Legutóbb a Világjáró Klub szervezése révén a Corvinus Egyetemen vitte „dikta-túrára” a hallgatóságot, és bár az úti célok gyakran félelmetesek, sőt megrázóak voltak, mégis megérte virtuálisan útra kelni.

Az a célom, hogy az előadás végére mindannyian erősebbek legyetek, mint amikor megérkeztetek.” Ezekkel a szavakkal üdvözölte közönségét Vujity Tvrtko október 18-án a Corvinus Egyetemen. A termet csordultig megtöltő fiatalok két órán keresztül hallgatták a TV2 műsorvezetőjét amint a világ legveszélyesebb vidékeiről beszélt. Feltárult Észak-Korea, Türkmenisztán, Csernobil, sőt, Haiti is, abban a formában, ahogyan sohasem láthattuk eddig.

Hiába volt szó ugyanis olyan témákról, amelyekkel már találkozhattunk Tvrtko riportjaiban és könyveiben, ez a 120 perc nem válhatott unalmassá, hisz az előadó nem hagyta. Vujity Tvrtko olykor a stand-up komikusokat megszégyenítő poénokkal színesítette az amúgy sem szürke előadást, és farmerban, ingben, meg persze az elmaradhatatlan baseball-sapkában állva utasított maga mögé számos egyetemi tanerőt. Így vitte „dikta-túrára” a hallgatóságot, megmutatva, milyen az újságírói munkának az a válfaja, amit ő képvisel. Elmesélte, hogyan lehet medvevadászként, szeretetszolgálati dolgozóként, vagy éppen infektológusként eljutni a világ legzártabb országaiba.

Bár Tvrtko nem alkotott direkt választóvonalat a “fejezetek” között, mégis érzékelhető volt a váltás. Mert a célja nemcsak az volt, hogy kiderüljön, miként zajlik az élet ezeken a helyeken. Riporteri anekdoták, megdöbbentő tények Kim Ir Szen sztálinista Észak-Koreájáról, valamint Türkmenisztánról, a világ legviccesebb diktatúrájáról, ahol kötelező a borotválkozás a repülőtéren, és tilos a feleség bántalmazása, mert az imádott vezető szerint az „nem szép dolog”, mind elegendő anyagot adtak volna egy élvezetes előadáshoz. De – ahogy fent említettem – Tvrtko ennél többet akart.

Forrás: Világjáró Klub

Az előadás talán legmegrázóbb része egy filmvetítés volt, amely a Haitin uralkodó mérhetetlen szegénységet mutatta be, és amelyet a Naplóban korábban szintén sugároztak. Az amúgy is óriási nyomorban élő ország a 2010-es földrengés óta különösen nehéz helyzetben van. Tvrtko Weisz Fannival, a fotómodellé vált siket lánnyal együtt utazott a Karibi-térségbe, ahol megdöbbentő dolgokat vett videóra. A romba dőlt házak között úszó mocsok és szemét csak gyenge előzetese volt a sárból készült süteményeknek, amik a legfőbb táplálékot jelentik a Haitin élők számára. A magyar látogatók borzasztónak, a helyiek finomnak ítélték a bizarr édességet. A szörnyűségek bemutatása egyetlen, bevallott célt szolgált: hogy elhiggyük, nem nekünk van a legrosszabb dolgunk a világon, és hogy előrelépjünk a 117. helyről az optimizmuslistán.

 Az előadás végeztével Tvrtko arra kérte a hallgatókat, hogy hunyják be szemüket, temessék kezükbe az arcukat. Másodpercekkel később kiderült, hogy a színpadra lépett Weisz Fanni, aki végig az első sorból várta, hogy szóhoz jusson. Szóhoz – mert megtanulta, hogy nem kell szégyellnie fogyatékosságát. „Mindenkinek van egy álma” – kezdte – „és az enyém már teljesült.” Fanni arra biztatta a vendégeket, tegyenek ők is álmaik valóra váltásáért. A megható beszédet néma jeltaps követte.

„Az előadásom elején azt mondtam, szeretném, ha mindenki erősebb lenne, amikor elmegy. Kérlek, csak akkor tapsoljatok, ha erősebbnek érzitek magatokat” – mondta Tvrtko, amikor már csak egyedül állt a színpadon. A taps, ami ezután következett, nem volt néma, viszont hosszú ideig nem akart alábbhagyni. Talán tettünk egy lépést a 116. hely felé.