Mária és Erzsébet összeütközésében az ész és az érzelem harcát láthatja a néző, a belső értékek és a hatalom alapú társadalom ellentéte tárul fel, kiválóan megírt, rendkívül izgalmas dialógusokban. Igazi szenvedélyes középkori történet, modern felfogásban.
Stuart Mária történetének középpontjában a szakrális királyság kérdésköre áll. Mária spirituális alapon vezetné Skóciát, mindebben pedig összeütközésbe kerül országa egyházi és világi vezetőivel. A machiavellista alapon működő társadalom kiveti magából a tiszta, krisztusi elveket valló és ezeket az életben megvalósítani szándékozó királynőt.
A puszta történet azonban voltaképpen csak mankó (hogy mellékszálnak mégse nevezzük). A színpadi előadásnak már Schiller híres drámájában sem az a lényege, hogy Mária királynőt a darab legvégén kivégzik-e. Mert igen, kivégzik. Magától értetődik, hogy Kocsis István történelmi Máriája sem kerülheti el a sorsát – természetesen őt is lefejezik.
Hogy is lehetne más a história, hisz a szerző még véletlenül sem hollywoodi receptek alapján dolgozik, ő ugyanis történész. Ráadásul a lélek avatott irodalomtörténeti (pontosabban: irodalmi és történelmi) szakértője, aki a drámájában a szakralitást keresi. És nemcsak keresi, hanem – a lehetőségekhez képest – igyekszik beavatni a nézőt is az uralkodói szakralitás titkaiba.
Jó társra talált Kocsis István e törekvésében Nagy Viktor személyében, aki rendezéseit illetően egy nyilatkozatában leszögezte: „Konzervatív rendező vagyok, ami azt jelenti, hogy soha nem hamisítottam meg egyetlen szerző darabját sem.” És azt is hozzátette, hogy szerinte egy történelmi drámában – így Kocsis István mostani művében is – rendkívül fontos, hogy szól-e a mához, mit mond a mának. Mégpedig a mindenkori mának, hisz éppen örökérvényűsége okán lesz mai egy bármely kort ábrázoló színdarab.
A történelmi dráma arra való, hogy a múltból mutasson példát a jelen emberének – hisz a múltban sem volt máshogy, ugyanolyan emberek éltek akkor is, mint most. Emiatt lényeges eleme az örökérvényű, korfüggetlen emberábrázolás. Ekképp lesz a Stuart Mária-történet is modern történet. Modern, mert vissza tud nyúlni azokhoz a gondolati gyökerekhez, amelyek érzékelhetően hiányoznak a mai emberekből. Mert fel meri vetni az ember szellemi létét, túl tud lépni az anyagon. És mert elutasítja az önmagáért való hatalmat, a lopást, a rablást és az emberölést.
Kocsis István drámájának cselekménye mögött nagyon erős gondolati-kultúrtörténeti háttér áll. Ő maga így foglalta össze drámája lényegét:
Negyven esztendeje foglalkozom Stuart Mária történetével. Ez már a machiavellizmus időszaka, amikor elvárják az uralkodóktól, hogy semmi más ne érdekelje őket, mint hatalmuk megtartása. Csakhogy ebben az időszakban még sokan vannak, akik nem nyugodtak bele, hogy kizökkent az idő. Tehát van, aki emberöltőben, mások örökkévalóságban gondolkoznak. Stuart Mária az örökkévalóságban gondolkodik, így az ő számára az uralkodás próbatétel. Ilyenformán az ő uralkodásának ideje az örökkévalósághoz képest, ha nem is másodperceknek, de óráknak számít. És itt a dolog különössége, hogy mekkora a különbség az uralkodók között, amikor az egyik vagy a másik szellemben uralkodnak…
Kocsis István: A királynő aranyból van (Stuart Mária) című színművének bemutatója egyben a III. Keresztény Színházi Fesztivál nyitó díszelőadása.
Premier: 2016. május 20-án 19:00 órától, az Újszínházban.
Rendező: Nagy Viktor
Stuart Mária szerepében: Koncz Andrea
Részletes színlap itt.