Be kell vallanom, teljesen rábízva magam a párom választására, felkészületlenül érkeztem a darabra. Saját meggyőződésem szerint nem szoktam feltétlenül elolvasni, mit írnak róla, mert úgy vélem, ez befolyásolna.
Tehát, az előszót követően, idézzük fel az este eseményeit. Kis rohangálás, szokásos, hétköznapi huzavona után megpihenve a kisföldalattin próbálom letisztítani a fejem, de rengeteg időm van még, legalább 30-35 perc. Belefér hát az ismert, amerikai, népi étkezde meglátogatása. Eredmény: nehéz kajával kitömve érkezünk az előadás helyszínére.
Kabát lead, sor elfoglal. A nézőtér nincs teljesen tele. Elgondolkodva bámulok bele az egyszerű díszletbe. Lámpa lecsavar, éééés tessék!
Esik – na szép kezdet -, lassan megelevenedik egy mindennapi figura, aki ésszerűen kezeli a hétköznapjait és boldogtalanul csomagolva készül haza. Még nem tudjuk ki ő, de látjuk a letörtségét, a bosszúságát. Aztán egy csetlő-botló, alak érkezik, megázva, hatalmas táskával, kicsit sejtetve – most indul igazán a történet.
Lassan alakuló párbeszéd veszi kezdetét, lassan és meg-megtörve formálódik át a helyzet. A férfi (Telekes Péter) az úr, a rendező, aki színpadra vitte a darabot, amelynek főszereplő-válogatásának végjátékára ért be a listán nem is szereplő hölgy (Bata Éva).
A színműben szereplő darab, amelyről a címét kapta, Leopold von Sacher-Masoch munkája, akinek nevéből a mazochizmus is származik. Azért ez sokat sejtet, ám én nem is vettem tudomást erről az elejtett információmorzsáról…
Huza-vona kezdődik, nyer a nő, nekifutnak a „válogatásnak”. Lassan-lassan a valóság és a próbált jelenetek egyre jobban elkezdenek összekeveredni, egészen addig, amíg a reális világ és a szerep teljesen fel nem oldódik egymásban.
A darab első felében uralkodó szerepben lévő férfi teljesen összeroskad, az ösztönei kezdik el irányítani őt, előjön belőle a mélyen titkolt, igazi énje. A nő pedig azonosulva szerepével elkezdi teljesen átvenni az irányítást. Szépek a felvett figurák, kontraposztok – eleinte például a férfi elfordultsága, utalva ezzel arra, hogy még nem azonosult a szereppel. Visszafogottan, a dráma korabeliségének megfelelően, majd egyre feszesebben és erősebben alakulnak a részletek, míg az egyik csúcsponthoz közeledve a nő rábírja a férfit, hogy rázza le a párját, kizárva ezzel az utolsó, zavaró tényezőt is. Ekkor teljesen elszabadul a „pokol”, ahogy a két fiatal párbeszédét egyre kevesebb korlát gátolja, a már összekuszálódott szálak között nem tudni, hol a valóság és hol az alakítás.
A körítés sem rossz. Egy női szemmel sem rossz pasi és egy férfiszemnek ugyancsak mutatós színésznő, aki alig fehérneműben többször is végiglejt a színpadon.
Azonban egy kicsit több tartalom szorult a műbe, mint egyszerűen annyi, hogy szexualitást mutasson be. A nő és férfi társadalmi szerepei, helyzete és e szerepek megélése mutatkozik be, ami – ha odafigyelünk – mindkét fél oldalán okoz gondokat, problémákat. A férfi egyszerűen nem tudja feldolgozni, hogy uralkodnia „kell”, és néha bizony szeretné – hacsak titkon is –, hogy megpróbálják betörni. Ez felizgatja, vággyal tölti el és mély érzelmeket ébreszt benne. A nő pedig pont ellenkezőleg, szeretne uralkodni, de nem mindig tudja jól kezelni a helyzetet.
A végjátékban azonban nem kapunk teljes választ, sőt! Csak egy pofont, mert ez a párbeszéd megszakad, miután a férfi teljesen megalázkodott a nőért – aki közben modern szóhasználattal élve dominává változott. Azért, akire elfojtva vágyott, vágyának tárgyáért, akit mindig szeretett volna, aki mint egy rossz szappanoperában egyszercsak eltűnik. Ott marad az űr, a megaláztatás, a kicsomagolt, „meztelen” férfilélek, akit mint egy rossz ízű csokit kibontás után, eldobtak.
Ezzel gyakorlatilag – meglátásom szerint – színre vitték a nő és férfi legrégebbi, kapcsolati problémáinak egy részét. A férfi nem akar teljesen megnyílni, mert fél tőle, hogyha ezt megteszi, akkor teljesen megalázzák, és nem lesz hova menekülnie, nem lesz meg a rejtett rekesz, ahol a titkait őrizheti, ahova visszahúzódhat. Míg a nő, mikor már mindent megkapott, továbbáll, mert a férfi elveszti varázsát, titkainak vonzerejét, ami az újdonságokban, az ismeretlenben bújik meg.
Szereposztás:
| Vanda: | Bata Éva |
| Thomas: | Telekes Péter |
| Díszlet – Jelmez: | LISZTOPÁD KRISZTINA |
| Dramaturg: | DERES PÉTER |
| Ügyelő | TÓTH PÉTER |
| Súgó | ÁDÁM DOROTTYA |
| A rendező munkatársa | VÁRNAI ILDIKÓ |