A fesztiválokon évek óta bevett szokás a készpénzmentes mód. Persze egy ilyen rendezvényen minden árus kötelezve van a kártyás terminál használatára, sőt pénzt el sem fogadnak. De működhet-e ez egy nyaralás során? Különösen külföldön? Kipróbáltuk és összeszedtük az előnyöket és a hátrányokat.
A tesztet egy római hosszú hétvége során találtuk ki, mikor az első nap a szállás felé zötykölődve konstatáltuk, hogy ugyan vígan elvoltunk a városban, egy fillér készpénzt sem költöttünk. Igazából aznap nem volt olyan helyzet, amikor nem tudtunk kártyával fizetni, így elkezdtünk kihívásként tekinteni a dologra.
Honnan vegyünk valutát?
Sokan, sokféle állásponton vannak, de az alap állításhoz elég megnézni egy tetszőleges bank átváltási rátáit. Ha a Google-be beírjuk, hogy “1 EUR in HUF” egyből mutat egy árfolyamot. Ne tévesszen meg senkit, ez az aktuális középárfolyam, ami gyakorlatban a vételi és az eladási ár átlaga. Minket most viszont az eladási ár érdekel (hiszen a bank eladja nekünk az Eurót). Ebből helyből kétféle létezik, a deviza és a valuta. Az előbbi a bankközi átváltási érték, ami picivel olcsóbb, a második a készpénzre vonatkozó arányszám. Magyarul ha kártyával vásárolsz, vagy külföldön veszel fel pénzt, akkor az előbbivel, ha a bankban kérsz x Eurót, az utóbbival történik a számolás.
Külföldi kártyahasználatkor minden esetben a devizaárfolyam kerül alkalmazásra, ami látszólag jól is hangzik, de nem szabad elfelejteni, hogy manapság még kevés banki számlacsomaggal lehet külföldön is ingyenesen használni az ATM-eket. Összességében viszont, főleg ha nagyobb összeget szeretnénk felvenni, a deviza-valuta árfolyamok közti különbségbe bőven belefér az automata használatának a díja, arról nem is beszélve, hogy lényegesen kényelmesebb odasétálni egy készülékhez, mint indulás előtt keresgélni a legjobb pénzváltót.
Fotó: pixabay
Készpénzmentesen is lehet?
Ha jobban belegondolunk miért ne lehetne? Persze fontos tisztázni, hogy városa válogatja. Egy eldugott kisvárosban nyilván kisebb esély van a terminálok létére, mint egy fővárosban. Bár ha kifejezetten tervezzük a készpénzmentességet, akkor érdemes utánanézni, hogy az adott országban mit és milyen szinten fogadnak el. Példának okáért, Lisszabonban még a dombornyomott MasterCardot sem szerették nagyon.
Ezen kívül nagyban hozzájárulhatunk a “sikerhez”, ha az interneten előre váltunk jegyeket például a múzeumokba.
A “buktatók”
Az előnyöket nem kell sokáig sorolni, hogy belássuk, nem olyan rossz ez: a pénzváltást megspóroljuk, plusz visszaváltani sincs mit. Nem kell centizgetni a pénzmag végén és nem rohangálunk egy kisebb vagyonnal az utazás elején. Ha elveszted vagy ellopják a tárcádat, kisebb az esély, hogy hozzáférnek a pénzedhez, szóval még biztonságos is.
Persze ez sem fenékig tejfel. A lopás vagy elvesztés esetén a pénzed nagyobb biztonságban van ugyan, de nyilván Te sem férsz hozzá. Ebből komoly kellemetlenségek születhetnek, bár jelentősen csökken a dolog esélye, ha nem egyedül utazol. A másik, hogy (általában) a teljes számládhoz hozzáférsz. Nyilván nem kell centizgetni, de jobban oda kell ám figyelni, nehogy túlszaladjon a költekezés. Itt jó ötlet lehet ha van takarékszámlád, amire átmozgathatod azt a pénzt, amit semmiképp sem szeretnél elkölteni.
Ezen kívül jobban oda kell figyelned, hogy hol vásárolsz, illetve ahol nincs egyértelműen jelezve, ott egyből kérdezned kell, hogy elfogadják-e a kártyát. Például a tömegközlekedés bonyolultabbá válhat, vagy többet kell sétálnod az első jegyért. De nem tudsz venni semmit egy piacon vagy az utcai árusoktól (bár lehet nem is tanácsos – szerk.), vagy dobni egy zenésznek, koldusnak. Nem tudsz borravalót adni, mert sok helyen nem írhatnak be a terminálba nagyobb összeget, készpénzt “kell” hagyni az asztalon.
Ezen kívül Rómában például készpénzzel lehetett fizetni a Szent Péter székesegyház kilátójáért, és semmilyen más opciót nem fogadtak el. A legtöbb fagyis és szendvicsező is készpénzes hely volt, bár hosszabb kereséssel és némi internetes segítséggel hamar találni kártyaelfogadó helyeket is. A dohányboltokban – ahol amúgy lehetett buszjegyet kapni – szintén nem, vagy csak felár ellenében lehetett kártyával buszjegyet venni.
Végül, de nem utolsó sorban, nem tudtunk Eurót dobni a Trevi-kútba, bár ezt némi hazai apróval át lehetett hidalni.
A Trevi-kút nem készpénzmentes
Fotó: Petik Tibor
Ez a jövő
Meglepő volt látni, hogy igazából mindent el tudtunk intézni készpénz nélkül, de valahol ez a jövő. Sőt, haladunk afelé, hogy már a kártyára se legyen szükség, csak a telefonunkra. Bár az OTP most szüntette meg a mobilos MasterCard szolgáltatást – ami a telefonba “építette” a bankkártyát, egyre több ehhez hasonló megoldás fejlődik. Kínában például egy vonalkódos megoldással dolgoznak, az USA-ban pedig az ApplePay terjed éppen.
Pár év múlva pedig már ki tudja, hova fejlődik a világ.