Személyes ügy - avagy Marilyn Manson és én - Socfest

Személyes ügy – avagy Marilyn Manson és én

Olvasási idő: 3 perc

Az előző cikkem Marilyn Manson munkásságáról, azon belül is inkább a kiadott albumokról szólt, azt erre a linkre kattintva olvashatjátok. Igaz elejtettem pár megjegyzést, hogy én hogyan kötődöm a zenéjéhez, aztán elgondolkoztam rajta, hogy miért is ne írnám le.

Kész szerencse, hogy a szüleim sose korlátozták, hogy milyen zenét hallgassak! Na jó, azért ez enyhe túlzás. Vajmi kevés, de akadt olyan előadó, akit már ők se díjaztak – de Marilyn Manson-t mindenki szereti a családban. A másik zenekar (meglepetés) a Depeche Mode, de most nem rajtuk van a hangsúly. Miért pont Manson? Sátánista a família? Kecskéket áldozunk teliholdas éjszakákon, és betéve tudjuk az ördögi mantrák minden szavát? A sötétség leple beborította elménket, testünket magával ragadta az örök kárhozat, földi rabszolgaként istenítjük a sötétség királyát – állj, állj, állj, na neeem. Bullshit. Kezdjünk mindent az elejéről.

Komolyabban utána gondolva talán 12 éves lehettem, amikor elkezdett érdekelni a zenéje. Ránézek a falamra és rögtön a monitor melletti részen egy IM magazinos poszter és egy Popcornból kitépett cikk fogad. A legelső együtteses pólómat születésnapomra kaptam, Marilyn Manson dupla arcképe virított rajta. Büszkén viseltem és nem igazán hatott meg, hogy a tanári karnak koránt sem tetszett, amit lát. (Megjegyzés: a Tankcsapdás pólómat még kevésbé értékelték, tekintve hogy a hátulján a ‘Baj Van’ lemez borítóképe volt.) Eredeti CD-n csak a ‘The Gonden Age Of Grotesque’ van meg, szintén szülinapi ajándék volt.

Gyerekként sokszor nem értettem a szövegeit, főleg a hiányos angol tudásom miatt, de bevallom őszintén, hogy a mai napig hajlamos vagyok nem figyelni rá. Egyszerűen csak sodródok a zenével. Mondok egy példát: a német nyelvtudásom olyan kevés, mint sünben a dauer, lövésem sincs, miről énekel a Rammstein, mégis szeretem. Ha valamit nagyon nem értek és érdekel, kiszótárazom, Google fordító, megfejtem, kerül amibe kerül. Úgy fejlődött a legtöbbet az angolom is, hogy dalszövegeket kezdtem el fordítani. Komplett HIM albumokat írtam át magyarra, nem mondom, hogy remekül sikerültek, de többet ért, mint bármelyik tankönyv. Manson és a dalszövegei, nem egy tipikus tündérmese – de hát hogyan nézne már ki az, hogy ezzel a zenei aláfestéssel a bűbájos pónilovak varázslatos életéről zengünk ódákat? Viccesen. Tényleg, kipróbálom, írok egy mesét a The Love Song-ra. Ha egyszer valaha elkészül, megosztom veletek, csinálunk egy élőshowt is.

Ha már szóba került az élő fellépés: 2005-ben kitörő örömmel fogadtam, hogy Pesten fognak koncertezni, de sajnos nem jutottam ki rá. Pedig (már csak az életkoromból fakadóan is) édesapámmal mentem volna, aztán valami oknál fogva mégse sikerült. Az, hogy a 2009-es VOLT Fesztiválos fellépésére kijussak, effektív lehetetlennek bizonyult, ebből kifolyólag nem is nagyon próbálkoztam. 2016-ban a Budapest Park bejelenti, hogy Marilyn Manson július 20-án behorpasztja a búránkat. Hogy mi?! 2017.07.20. Budapest Park – Marilyn Manson. Azt a megveszekedett! Rögtön tudtam, mi lesz a karácsonyi ajándékom a családnak. Kiviszem az egész famíliát, ilyen még sose volt! Komolyan, mentünk már előadásokra együtt, de a legkoncertebb koncert eddig egy Yamato dobshow volt vagy 5 évvel ezelőtt. Tudom, messze van, de én izgatottan várom.

Szűrjük le a tanulságot. Lehet valaki rossz ember attól, hogy provokatív zenét hallgat? Nem feltétlenül, mert ez sok mindentől függ, pl.: a környezet, melyben nevelkedünk/élünk, a közeg, amiben létezünk, de első sorban a saját mentalitásunk és döntéseink határozzák meg azt, akik vagyunk. Kiraboltál egy boltot, mert valaki ezt énekelte? Nem tudlak sajnálni. Nekem is vannak verseim, és higgyétek el, nem túl szívmelengetőek. Az egyik legjobb módja a feszültség levezetésnek, ezen felül növeli a szókincsedet, kreatív energiát igényel és felszabadít. Persze ez csak az én véleményem. Lényegében nálam meghatározó zene volt Marilyn Manson elborult és egyedi világa, de ettől még nem lettem drogos, bűnöző, gyilkos, őrült…vagy mégis? Muhaha…